Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
12 Az irodalom a szerző életérzésének művészi formában való — legtöbbször szimbolikus vagy allegorikus — nyelvi materializálödása. * * * Ebben a körülhatárolásban több fogalom szerepel, amelyhez szükségesnek látok még néhány megjegyzést fűzni. Szerepel benne ,a művészi forma“ fontossága. Ennek a jogosultságát azt hiszem nem kell különösebben fejtegetnem, hiszen ez úgyszólván minden eddigi meghatározásban szintén szerepel. Legfeljebb azt kell itt megjegyeznem, hogy a „művészi formá“-t a.) relative, b) értékhatározónak kell vennünk. Vagyis a kódexek „művészi formájáét nem szabad olyan szemmel mérnünk, mint a ma irodalmát, — viszont mennél művészibb formában jelenik meg valamely mű a maga korához viszonyítva, annál tisztább irodalmat nyújt. Fontos tagja körülhatárolásomnak a „nyelvbeliség“ is. Ennek a hangsúlyozása különösen azért fontos, mivel ma igen gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy az irodalom határozmánya nem a nyelvbeliség, hanem az Írásbeliség. Horváth János egyik legnagyszerűbb alkotásának bevezetésében azt fejtegeti, hogy irodalom nincs Írott szöveg nélkül, pogánykori magyar irodalomról tehát nem lehet szó.13 Szerinte tehát a népköltészet az irodalomtörténetbe csak annyiban tartozik, amennyiben a tulajdonképpeni irodalommal.— mint hatás — néha súrlódásba, kapcsolatba jut.14 Vájjon csakugyan igaz-e, hogy csak az lehet irodalom, ami le van írva? Nem. Hiszen az irodalom kifejező eszköze nem az írás, hanem a nyelv. A nyelv pedig — Saussure szellemében — nem azonos az írással, hanem — amint Gombocz Zoltán mondotta — „beszédképzetek rendszere, melyek az egy nyelvközösséghez tartozó egyének agyában azonos vagy majdnem azonos alakban vannak elraktározva.“ A beszéd viszont „a nyelv konvencionális jeleinek a tudatos és szándékos felhasználása a gondolatok közlésére.“15 A beszéd eleme a szó, amely „mondva hallási, leírva 13. Horváth J.: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Magyar Szemle könyvtár, 1931. 14. V. ö. idézett tanulmányát a Minerva 1922. évfolyamában és Horváth J,; A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petődig. Magy. Tud. Ak. kiad. 1927, 15. L. Ldemm Antal tanulmányát a „Mai magyarságunk életrajza“ c. műben. (Szerk.; Balassa Brúnó, Székesfehérvár, 1939)
