Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1939
11 hogy már most röviden mi a filozófiai világnézet és mi a költői, ezzel a két mondattal felelhetünk: 1. A filozófiai világnézet egységes rendszerű, fogalmakban kifejezhető és statikus jellegű állásfoglalás a világnak mint egész teoretikus képéről, továbbá az értékvilág kategóriáiról. (Kornis nyomán 2. A költői világnézet ezzel szemben az irodalmi műben legtöbbször szimbolikusan vagy allegorikusán kikristályosodott azon dynamikus erőknek az összesége, melyeket a nem-énnek az én-re való hatása hoz létre a szerző lelkében. — Vagyis látjuk, itt inkább „életérzéséről van szó, mint „világnézetről“, ezért ezentúl — miután a fogalom már tisztán áll előttünk — ezt a kifejezést fogjuk használni. Világos már most, hogy az irásmű milyenségét már eleve meghatározza az, hogy a világ hatása a szerzőben milyen reak= ciót, életérzést vált ki. Tehát tulajdonképpen ez a dynamikus életérzés az az erő, amely a költői irásmű megszületésének mintegy az előfeltétele, az ihletnek a kiindulópontja. Mivel ennek a kiderítése, vizsgálata foglalja magában mindazt a feladatot, amelyre az irodalomtörténésznek magán a művön túl tekintenie kell (gondolok a korszellemre, a tájnak, fajnak, irodalmi hagyománynak, tehát a nem-énnek mindenféle hatására,) vagyis mivel ennek a költői életérzésnek a szem előtt tartása, megfigyelése, a költő lelkében való kiformálódása elsőrangúan fontos az irásmű keletkezése és megértése szempontjából, azért kell arról beszélnünk, hogy az irodalom a költő világnézetének a materializálódása. Ilyen értelemben tehát az irodalmi mű tulajdonképpen szerzője életérzésének a közvetlen tükörképe. Összegezzük az eddigi eredményeket! Az irodalom mivoltával kapcsolatos eddigi gondolatmenetünk során tehát a következő határozmányokat pillantottuk meg: fenomenológiai szempontból jellemzi: a ) a szép, b.) a nyelvbeliség. Genetikus szempontból pedig meghatározza a szerző világnézete, helyesebben: életérzése. Ez az irodalmi műből minden más művészi terméknél közvetlenebbül cseng ki, bár sokszor csak szimbolikusan vagy allegorikusán jelenik meg. Ha már most az eddigieket egy mondatba akarjuk tömöríteni, azt mondhatjuk:
