Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938

gatója köszöntötte igen szellemes módon az összesereglett öregdiákokat, tanárokat és a megjelent kedves bonyhádi vendégeket. Koritsánszky Ottó egyhtn felügyelő az Öregdiákok Szövetségének elnöke izzó lelkesedéssel beszélt arról, hogy a hazafiság Kossuth szerint mindenkinek becsületbeli kötelessége, meleg szavakkal köszöntötte az Öregdiák Szövetség két illusztris fentemlitett vendégét, dr. Klein Antal és Perczel Béla dr. mélyen szántó hazafias beszéde nyomán az Öregdiákok Szövetsége, mint egy ember lelkesedéssel tüntetett azon hazafias misszió sikeressége mellett, melyet dr. Klein Antal személyében megingathatatlanul képvisel. Ezekután Hoffmann Ernő izményi ev. lelkész a 20 találkozó társak nevében beszélt a gimnáziumnak tartozó háláról, a kölcsönös barátság és szeret igazi érzékéről. Aratni csak ott lehet, ahol gondosan vetnek, így a gimnázium tanári karán kivid elsősorban Istennek kell hálát adni, hogy a vetés nyomán gazdag aratás fakadjon. A felköszöntők sorát Liffa László budapesti öregdiáktestvér — a szövetség pesti titkára — tejezte be, az egész társaságot mulattató diákköri visszaemlékezéseivel, szellemes elmefuttatásaival, gondolatcsatározásaival sok-sok kacagtató humoros képben elevenítette meg a diákcsintevéseit és festette meg azt: milyen lehet a bonyhádi öregdiák családi élete. A kissé elhúzódó, de mindvégig feszült érdeklődést lekötő, kiváló élőadást azzal fejezte be „a kis gyermeknél alig várják: mikor mondja ki az első szót — a bőbeszédű szónoknál pedig tűkön ülve lesik: mikor mondja ki az utolsót“. A felköszöntők után tánc következett, amelyben kiki fiatalabb vagy öregebb diák erejével számot vetve derekasan résztvett.

Így végződött az élményekben, lelki és szellemi össze- ölelkezésckben gazdag 1939. évi jul. 2.-iki Öregdiáktalálkozó. A Szövetség elnökének távozása nyomán aztán elhangzott az utolsó akkord . .. „Ballag már a vén diák ... tovább . . . tovább“ Az út egy év múlva Bonyhádra visszavisz 1

A viszontlátásra 1