Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
lí nevelni tudott szóval és tettel, a magyar irodalom példáival, valamint saját egyéniségével és példaadásával. Adja a Mindenható, hogy tanári hivatását és nevelői tisztét továbbra is az ifjúság javára, a maga örömére, intézetünk és egyházunk javára végezhesse. Ugyanitt meleg szeretettel köszöntőm vitéz Zerinváry Jánost, ki az elmúlt tanév végén és Posevite Vilmos, Lövik Kálmán meg Polgár Dezső kartársakat, kik a jelen isk. év végén töltik be tanári működésük 30. évét. Isteh ta'rtsá meg mind a 4 fáradhatatlan nevelő munkás erejét és egészségét és koronázza meg iskolai és iskolánkivüli odaadó, önzetlen munkáját sok-sok sikerrel és a jól végzett kötelesség boldogító érzésével. A tanév lefolyása. Az alakuló értekezletet szeptember hó 5-én tartottuk meg. Ez alkalommal elnökölt először az újonnan megválasztott igazgató, kérve a tanári kar minden tagját, hogy a neki nagy munkát és terhet jelentő igazgatói tisztet igyekezzenek számára eredményesen betölthetővé tenni azzal az odaadó támogatással, melyet a választás alkalmával megígérni szívesek voltak. „Tudom és vallom — mondotta többek között — hogy a testület élén álló igazgató működése csak akkor eredményes és áldásos, ha nemcsak bírja a testület előlegezett bizalmát, hanem ha azt ki tudja érdemelni, ha meg tudja azt tartani; ha mindenben és mindenkor számíthat a testület minden tagjának odaadó, lelkiismeretes munkájára, az egymással való érintkezés baráti őszinteségére és annak a megértésére, hogy mint gyenge embereknek mindnyájunknak szükségünk van a kölcsönös megértésre és megbocsátásra.“ Majd felhívja Kartársai figyelmét Teleki Pál gróf vallás és közokt. miniszter úr ama szavaira, hogy „a tanár nem hivatalnok, hanem a nevelés, a pedagógia katonája, kinek nevelés az élethivatása. A nevelés pedig nem szorítkozik a tanteremre, a katedrára, vagy az iskola épületére, hanem példás életünkkel az iskolán kívül is nevelnünk kell, mert a példa a nevelés egyik nélkülözhetetlen eszköze.“ Legyünk tehát a nemzet ifjúságának, a nemzet legdrágább kincsének éber őrei! Vigyázzunk a magunk és kartársaink tekintélyére és az intézet jó hírnevére. A testület egységes legyen ki és Nr
