Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938

7]

istápoló védő lénnyé, igazi nevelő anyává vált. Öt negyedszázad gazdag termésére visszatekintő iskolánk az elsők közé tartozott az országban, melynek egykori növendékei lelkűkben megérlelték az egyesülés gondolatát és néhány év után életre hívták Szövetségünket.

Az 1935.-i zászlóbontás után, három évvel ezelőtt alakult meg véglegesen Szövetségünk és választotta meg egyhangú lelkesedéssel elnökünket, Koritsánszky Ottót, továbbá a tisztikart és a választmányt.

Három év múlott el azóta, tapasztalatokban és tanulságokban gazdag esztendő. Éppen ezért joggal vethetjük fel a második kérdést: érdemes, szükséges volt-e Szövetségünket megalakítani. Koráramlatot, divatot követtünk-e pusztán, vagy kötelességet, hivatást teljesitettünk-e ?

Meg vagyok győződve, hogy minden jelenlevő és távollevő bonyhádi öregdiák nevében bátran kijelenthetem, hogy Szövetségünket meg kellett alakítani, Szövetségünkre szükség van minden volt bonyhádi diáknak és szüksége van reá az iskolának magának is.

Bizonyságul csak néhány beszédes adatra, tényre hivatkozom. A négy év előtti zászlóbontáson mindössze 50 — 60-an vettek részt. Az alakuló gyűlésen 13G tag jelent meg. Ma már a tagok létszáma a 300-at is meghaladja, közgyűléseink látogatottsága évről-évre fokozódik. Az évenként tömegével érkező üdvözlő levelek, táviratok a diáktestvéri szeretetnek, az iskola iránti hűségnek gyönyörű, megható példái. Az alapitó és az évi csekély két pengős tagdíjakból közel ‘2000 pengő folyt be eddig. A költségvetésben előirányzott bevételi összeg eddig minden évben hiánytalanul befolyt, sőt azt rendesen felül is múlják. Szegénysorsú és kiváló előmeneteli'! diákokat ösztöndíjban részesítünk. A kikerülő tanítványokat erkölcsileg és anyagilag támogatjuk. Megkezdtük volt tanáraink képgalériáját. Minden közgyűlésen kegyelettel adózunk egy-egy elhunyt tanárunk áldott emlékének. Az elköltözött öregdiáktestvéreket fájó szívvel megkönnyezzük. Az egyesek sikere, előmenetele a közösség és az iskola hírnevét gyarapítja Ápoljuk a diákromantika kultuszát és lelkünket belementjük az emlékek tavának mosolygó tiszta tükrébe. Lelkeket mozgatunk meg és lelkeket kapcsolunk össze. Szolgálunk és áldozunk. Borongva járjuk