Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
61 Volt valaha, tudja igazán megérteni a gyerekeket. Marhau- ser Imréből mint öreg emberből is ki lehetett érezni, hogy valamikor igazi gyerek volt, aki ismerte a gyermekkor kisértéseit, gyengéit, nehézségeit és veszedelmeit egyaránt. Marhauser Imre azonban mint gyermek nemcsak életrevalóságot árult el, hanem kiváló szellemi képességeinek is tanujelét adta. így bizonyára tanítójának, Ott Simon-nak és lelkipásztorának, a kiváló HotbUij Qázsef esperesnek, a tanácsára szülei a lőrinci kis gimnáziumba adták Ide is bizony gyalog szokott járni Itt a börzsönyi kis sváb fiúból első tanuló lett. Ezért tanárai szerették és anyagilag is támogatták. Bizonyosan itt Lőrincen, ahol akkoriban különösen a nyelvek és válási tárgyak beható tanítására fektették a fősúlyt, érlelődött meg a fiatal diákban az az elhatározás, hogy a theologiával és nyelvekkel fog behatóbban foglalkozni. Itt Lőrincen tanult meg Marhauser magyarul. Itt szívta magába azt az erősen magyaros és hazafias érzést, amely egyik jellemvonása volt. Kiváló példája lett Jflaeíuuuet Quite, a börzsönyi német fiú, annak, hogy mily fényesen teljesítette a lőrinci, majd bonyhádi gimnázium azt a hivatását, amit azok a buzgó egyházmegyebeli evang. lelkészek szántak neki, akik már a XVIII. század vége felé felvetették az intézet megalapításának az eszméjét azzal a céllal, hogy az az egyházmegyében lakó nem magyar anyanyelvű híveknek a saját gyermekeikből neveljen magyarul tudó és magyarérzésü szellemi vezetőket. Marhauser Imrét is elsősorban a lőrinci gimnázium vezette német telepescsaládból fel a magyar középsztályba, amelynek körében mint tanár, egy egész nemzedéket segített hazafias, magyar szellemben nevelni. Lőrincről Marhauser a IV. osztály elvégzése után Santoax-ra ment. Ide is gyalog szokott járni. Itteni kiváló tanárai anyagilag is segélyezték a tehetséges és szorgalmas ifjút. De ő maga is kemény munkával igyekezett a tanulmányai folytatásához szükséges anyagiakat megszerezni. Nyaranta részaratást vállalt s ebből nem csak a maga szükségletei egy részét fedezte, hanem szegény szüleit is meg segélyezte. Róla is elmondható, amit Sa. Ólátátij Ojjjörgtj.- ről az első Tolnai pietista nagy esperesről és lőrinci lelkészről irt ájúiws fia Dunántúl püspöke:
