Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
53 adó, szívet zsongító, örök diáknótával: Tovább, tovább... Isten veletek cimborák... ez ut hazánkba visszavisz ! Vissza a mi ezeréves, minden vészen átviharzott dicső- multu, édes, nagy magyar Hazánkba! Megemlékezés Marhauser Imréről. Felolvasta a „Bonyhádi öregdiákok szövetsége“ gyűlésen Schmidt János ev. lelkész. a) Marhauser Imre rövid életrajza. Ha a hálás gyermek — talán már deresedé fejjel — megemlékezik rég elköltözött szüleiről, kiknek annyi, soha meg nem hálálható jóságát és szeretetét tapasztalta; ha kedves alakjuk újra megjelenik a lelke előtt; ha úgy érzi, hogy jóságot és szeretetet sugárzó tekintetük ismét rajta pihen s kezük újra áldóan simogatja a fejét: akkor különös melegség önti el a szivét; az elérzékenyülés könnye tolakszik a szemébe s áldó szó az ajkára. Áldást rebeg a szív és száj azokra, akiknek kihűlt teteme már régen a földé lett. Ilyen formán érzem most magamat én, amikor előttetek Marhauser Imréről akarok megemlékezni. Mert hisz nekem Marhauser Imre a jóságos „Öreg“ nem csak mesterem volt, hanem mint szegény, apátián árva diák kibeszélhetet- len sok, atyainak mondható szeretetét és jóságát tapasztaltam algimnázista diák koromban. S miután nemcsak a latin és magyar órán, hanem a kertben, szőllőben és piacon, meg — mi tagadás benne — a virágos folyosón igazságtevés alkalmával is sokszor voltam vele, igen sok gyermekkori, emlékem és kedves élményem kapcsolódik az ő személyéhez. De bizonyára így vagytok mindnyájan, akik valaha Marhauser Imre lábainál ültetek! Róla csak a hála jés szeretet hangján lehet szólni, még nanak is, aki — mint jó magam — a nádpálcájával is közelebbi nexusba jutott. Az ő kezében a nádpálcát is a diákja iránti szeretet kormányozta s fenyítése bizony legtöbbször olyan volt mint az édesanya verése. Nem sokáig és nem nagyon fájt, illetve tudtuk, hogy nem tart haragot s akit megvert, szeretettel meg is tudta megint simogatni. A nádpálca mellett sokszor szó szerint véve, ott tartotta az almát is a kezében. De mielőtt Marhauser Imréről, az áldott emlékű Öreg
