Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1936
45 jelenleg Bonyhádon végző tanuló és 20 pengő segélyt egy arra reászoruló bonyhádi öregdiák részére. A közgyűléssel kapcsolatos teendők elvégzésére pedig fogadó és elszállásoló bizottságot alakított. Az elnöki meghívóból 1127 példányt küldött szét a titkár. A név és címjegyzék egyre bővül. A tagok jelenlegi száma 247. Egy évi szaporodás 111. A nyilvántartott és cím szerint ismert bonyhádi öregdiákok létszáma: 1059. Ezek közül 200-an laknak Budapesten. Az év folyamán elhunyt: Lőrincz Gyula bonyhádi állomásfőnök, Berzsenyi Imre zsédenyi földbirtokos, Simonsits Elemér v. b. t. t., felsőházi tag, a képviselőház volt elnöke, Feördös Lajos földbirtokos és vitéz Feördös Géza alezredes. Kitüntetésben részesültek, ill. előléptek: dr. Bélák Sándor egy. r. tanárt a budapesti Pázmány Péter tudomány egyetem megválasztotta orvoskari dékánná, dr. Mozsonyi Sándor miniszteri tanácsost, a budapesti tud. egyet, gyógysz. int. ingazgatóját a kormány kinevezte az Országos Közegészégügyi tanács tagjává, Hátszegby József főhadnagy a tőrvívás ez évi országos bajnoka lett, Hatz Gyula főhadnagy a királyi látogatás alkalmával olasz királyi kitüntetésben részesült. Végül a titkár a szövetség fennmaradásába és felvirágzásába vetett rendíthetetlen hitének adott kifejezést. A közgyűlés legmegbatóbh pontja dr. Scblitt Gyula beszéde volt, ki Beke Andor tanár emlékét újította fel abból az alkalomból, hogy képét Bokor Vilmos festőművész a díszterem részére megfestette. A beszéd itt következik. Mélyen Tisztelt Közgyűlés . . ., Kedves Hölgyek . . ., Kedves Oregdiáktestvéreim ! ! ! Legyen szabad Pesthy Pál kegyelmes urnák ezen szavaiból kiindulnom: „Emlékezni jöttünk . . !" Emlékezni arról, ki nékünk őrökké nagy, ki az ifjúságnevelés nehéz szolgálatában áldozta fel életét... Terólad emlékezünk, ki szelid szemeddel újra reánk nézel e képről... Rólad, Te szivjóság, ki nekünk adtad a lelkedet... Rólad, Te szent szigorúság, ki határozott irányt adtál törekvéseinknek, munkánknak s a megbecsiiltetés útjaira vezettél. Rólad, Te Felejthetetlen, ki önmagadat adtad vérünkbe, akaratunkba, életünkbe, hogy mindig velünk légy..!! Emlékezni jöttünk..!! Az emlékezés kétféle. Van, hogy a gondolataink szállnak vissza a távoli múlt emlékéhez, ráülnek, mint fáradt madarak a száraz ágra, hogy elmerengjenek s van, hogy az emlék feszül a belső élettől, lábra kel, megrohanja lelkünket, átjárja érzéseinket s a cselekvés terére ragad... Itt az emlék beleolvad az életbe... Ilyen emlékünk: Beke Andor, húsz évvel ezelőtt elhunyt, kedves tanárunk. Róla kell szólanom. De, hogy tudnék szavakkal a közelébe férkőzni, mikor nála a szó és minden megnyilvánulás az érzések szent hozzáférhetetlenségébe finomult, hogy tudnám megközelíteni, mikor gyarlóságainktól meny- nyei messzeségek választják el...!? De Ö jön maga. Nézd, kilép a kép keretéből s ide jön közénk, mint egykor, régen. Szeretnék el
