Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1936
43 Javarészt dunántúliak vagyunk és nektink tulajdonunk, hogy képzeletünk szárnyaló, de keressük a józan realitást, amellyel elgondolásainkat a gyakorlatban meg tudjuk valósítani és amellyel a nemzetnek szolgálhatunk. Nem Dunántúlról származó iskolatársaink is ugyanilyen szellemmel kerültek ki a bonyhádi iskolából. Nem akarom most hosszan részletezni, hova fejlődhetik az én élénk elképzelésem szerint a mi Szövetségünk munkája, de egy pontot kiragadok és ez az, hogy minden egyetemi városban meg kell alakitanunk a Bonyhádi Öregdiákok szükebb bizottságát. Ez a bizottság és annak tagjai fogják az odakerülő ifjú diáktestvéreinket az élet szövevényei és megpróbáltatásai között helyesen irányítani és elősegíteni, hogy az élet minden viszontagsága között a helyüket becsülettel megállni tudó emberré legyenek. Teljesen áthat az a tudat, hogy nemzetünk, népünk jövője attól függ, bátrak, kitartók, állhatatosak vagyunk-e mindnyájan együtt, s kiki önmagában. Felkészültünk-e arra, hogy mindennel szembenézve, mindennel dacolva, hőséggel, teljes odaadással, maradék nélkül teljesítse mindenki közülünk kötelességét ott, azon az őrhelyen, munkahelyen, hivatásában, ahova a Gondvi.-elés állította. Ebben az életben való helytállásban kíván Szövetségünk — a mellett, hogy a bonyhádi diákélet kedves emlékeit ápolja s fejleszti tagjai lelkében s Bonyhád közönségében egyaránt — segítségre lenni. Hosszú még az út odáig, amig programmunkat teljes egészében meg tudjuk valósítani. Le kell győznünk a szervezés s a kezdet nehézségeit. Néha még az emberi közönyösséggel is fogunk találkozni. Ne hangoljon ez le és ne kedvetlenítsen el bennünket még az itt-ott fakadó lekicsinylő mosoly, sőt a gáncsvetés se. Valljuk nyíltan és büszkén, hogy mi, a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége akarunk valaki és valami lenni. Eleven életet élő és ható szerve zetté akarunk fejlődni, amely szervezetnek hajtómotorja a mi igaz magyar lelkünk és izzó lelkesedésünk. Tényezők kívánunk lenni a magyar élet nagy harmóniájában, mert a mi ősi iskolánkból sugárzó szellem olyan energia, amely nem veszhet el nyomtalanul a nemzeti élet folyamatból. Tényezők kívánunk lenni célkitűzéseink megvalósulásáért, iskolánk, nemzetünk, hazánk, egyházaink érdekében. Részt kérünk magunknak iskolánkról való közvélemény kialakításában. A mi iskolánk, tanáraink s az elhunytak emléke iránti szeretetnek, hálának, a Bonyhádi Öregdiákoknak az életben való helytállásának fényében ragyogjon dicső múltú, nagy jövőjű iskolánk mindenki előtt. Bízunk abban, hogy evvel a mostani összejövetelünkkel jelentős lépéssel közelítjük meg a kitűzött célokat. Adja Isten, hogy semmise zavarja meg munkánkat és Szövetségünk fejlődjék, virágzó, hatalmas, munkaképes szervezetté. Ríjtunk áll az eredmény, fogjunk a munkához 1 A nagyhatású elnöki megnyitó után dr Pesthy Pál díszelnök Úr fejezte ki mély háláját az Alma Mater iránt. Emlékezni jöttünk. Ha vissza tekint a múltba, azt látja, hogy súlyos kötelességek várták őket az életben, de ez az iskola előkészítette őket e köteles
