Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1931
megtért testvéreinket atyai szeretetedbe! Jól tudjuk, a Te utaid nem a mi utaink, hanem amiképen magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak a Te gondolataid a mi gondolatainknál. Erezzük, jó Istenünk, hogy te akkor is közel vagy hozzánk, amikor gyászban, szomorúságban kell járnunk. Nehéz napokkal, felette nagy megpróbáltatással sújtod ismét a magyart. Újra felettünk vijjog az elmúlás halálmadara. Esdekelve kérünk, ne engedd, hogy elsüllyedjünk. Oh add irgalmas nagy Istenünk, hogy a remény, ez a ködfoltos, halvány magyar csillag, ismét sugárzó nappá változzék s égi fénye újra áthatoljon évezredes magas bérceken, magyar vértől megszentelt siralomvölgyeken, aranykalászt ringó régi rónaságokon, hogy legyen békesség és szabadság mindenütt, ahol a magyar haza szent rögihez ragaszkodók a Te nevedben a magyar igazság diadaláért imádkoznak! Áldunk Téged azon jóságodért, hogy atyai szeretettel és hűséggel mindezideig átvittél bennünket az élet és halál ütköző utjain, nehéz szírtjein, s bár megrendült lélekkel nézünk a dércsipte virágok, elfakult remények, a lehullott csillagok után, a jövendő küzdelmeihez erőt ad az a szent meggyőződés, mélységes hit, hogy Te még az enyészeten keresztül is diadalra viszed szent célodat, a inindenség meg- dicsőitését, a mi megtartásunkat. Áldd meg jó Istenünk további munkálkodásunkat. Áldd meg küzdő egyházunkat, egyházi felsőbbségünket, a fenn- tartóságot, iskolánkat, annak lelki vezetőit, a gyermekeik jövendő boldogságáért aggódó, imádkozó, oly sok áldozatra kész jóságos szülőket, a fejlődő gyermekieteket, a tanügy nemes és igaz barátait, az intézet jóltevőit. Áldd meg a létéért súlyos küzdelemben álló édes hazánkat, kormányzónkat, minden embertársunkat. A múlandóság árnyai nehezülnek elménkre, szivünkre, mégis bízunk Tebenned, mert tudjuk, ha elfogyatkozik is testünk és szivünk, szivünknek kősziklája és a mi örökségünk Te vagy óh Isten mindörökké! Hallgasd meg áhitatos imádságunkat szent Fiad az Ur Krisztusért kérünk. Amen.
