Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1931

Tomka Gusztáv vallástanár imája az 1931 32, iskolai év megnyitó ünnepén.

Mindenható Isten, Szerető Mennyei Atyánk!

A tudomány csarnokai ismét megnyíltak s a munka mezején megjelent ifjak Benned bízó lélekkel kibontják azt a sok-sok utravalót, amellyel egyrészt a boldogan eltöltött nyár ajándékozta meg őket, másrészt az élet nehéz viszonyai megterhelték szivüket. Elhozták erdők és mezők virágillatát, a játszi napsugarak verőfényét, az ég felé szálló pacsirták dalát, a természet szépségének ezernyi színes emlékképét, hogy őszi hervadáskor, virághulláskor, a dermesztő téli napokon ezek biztassák, bátorítsák őket. De elhozták a szülői ház áldása és bizakodása mellett azt a sok-sok titkos sóhajt is, amely ama pajzsos férfiúnak, az Ínségnek közeledtére számtalan embernek lelkében támadt/t Ismeretes előttünk, jó Istenünk, hogy áldozathozatal nélkül nincsen magasbaemelkedés, áldott, boldog élet, erők: mérkőzése nélkül nincsen diadal! Szent fiadban, a Krisztus megváltó hatalmában való hitünk meggyőz minket arról, hogy Te a súlyos megpróbáltatás által a lelkűnkben elhelyezett örök értékeket akarod felszínre hozni; megsokszorozódott szépségben és jóságban akarod látni minden életerőnket. Mély meggyőződéssel hisszük és valljuk, hogy csak a Te áldott segítségeddel küzdhetjük ki mindazt, ami az igazság és jogosság folytán az ég alatt a föld színén megillet bennünket. Erezzük és jól tudjuk mindnyájan: nem vagyunk elátkozott csillagok, földredobott napdarabok, nem vagyunk pusztán munkás szerszámaid, eszközeid, hanem számontartott, névleg ismert, méltósággal felruházott munkatársaid, örökkévaló javaid örökösei, szent igazságod szószólói. Ezért jelen alkalommal is arra kérünk, áldd meg, jóságos Istenünk, mindazokat, akik az egyház és haza oltárán mindenkor a hit igazságaiért, veszendőbe menő lelkek megmentéséért kemény munkában verejtékeztek, életet áldoztak. Ilyen áldozatos