Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1930
5 munkára szólítottak bennünket, mindig ott találtuk Schöll Lajost élünkön, mint bölcs és bátor vezetőt, Tiz évnél hosszabb ideig minden iskolai évet ő nyitott meg s ő zárt be oly beszédekkel, melyek mindig lelki élményt jelentettek nemcsak nekünk, hanem mindenkinek, aki jelen volt s főként az ifjúságnak, mert a hozzá intézett szavak nemcsak a mély hitü lelki atyának, hanem a bölcs és tapasztalatokban gazdag paedagogusnak is meleg és megragadó tanításai voltak. Ha pedig a mindennél drágább hazáról szólt, akkor az ifjúságnak szárnyaló lelkét magával ragadta, mint az ég felé szálló sas és a hazaszeretet sugárzó napfényében megtü- rösztötte, megtisztította és megedzette a rajongó gyermekieteket s olyan hazaliui eszményeket égetett beléjük lobogó lelkesedésével, melyek soha el nem hornályosulhatnak. Genius volt ő, aki feledhetetlenül bennünk él, amig mi élünk. Barátja volt a tanártestületnek s a szó legnemesebb értelmében odaadó munkatársa. Mint a fenntartóságnak elnöke felettes hatóságunk volt, kinek ellenőrzése alatt működtünk, de soha nem éreztük alárendeltségünk helyzetét, mert oly őszinte és szerény barátsággal végezte hivatali ténykedéseit, hogy a vele való működés olyan volt, mint két versenyzőnek a munkája, akik közül mindegyik lelkének legjavát adja, hogy a munka eredménye, a művelődő -gyermeki és ifjúi lélek, a lehető legtökéletesebb legyen. Barátsága őszinte, igaz megértő, s minden segítségre kész volt. Mikor a tanári pálya, mint más hivatali pálya is, a legnagyobb nyomorúsággal járt, szerény, de őszinte jósággal sietett a tantestület támogatására s másokat is erre buzdított s a támogatást úgy tudta nyújtani, hogy abban nem volt megalázó vonás, hanem felemelő együttérzés s midőn a tanárok anyagi helyzete emelkedett s túlszárnyalta a terményfizetéses lelkészi javadalmat, senki sem viselte szótlanabb megnyugvással súlyos helyzetét, mint ő s senki sem tudott irigység nélküli jósággal úgy örülni a tanárok helyzete javulásán. Mindenkin szívesen s a hála vagy viszonzás minden várása nélkül segített, mindenkit támogatott, ha máskép nem, jóakaró tanáccsal, vigasztaló és biztató szóval. Mindenben a lélek embere volt, a lélek munkájában a lelkekért, volt életének legértékesebb kincse s akikkel érintkezett, azoknak lelkét megnyerte, úgyhogy szeretet, hála,
