Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1930

Az intézet gyásza.

E tanév folyamán nagy szellemi veszteség érte intézetünket Horváth Sándor volt főesperes és Schöll Lajos főesperes halálával.

Kegyelettel emlékezünk meg Horváth Sándorról, aki 189t)— 1921-ig töltötte be a főesperesi széket és e hosszú időn keresztül nagy szeretettel és hőséggel sugározta lelkének fényét és szivének melegét intézetünkre és annak ifjúságára, valamint tantestületünk minden egyes tagjára. Nagy műveltségű, melegszívű, jóakaró vezérünk volt, aki mint főesperes hosszú éveken keresztül nemcsak látogatta az iskolát, hanem érettségi elnökként annak legfontosabb ténykedéseiben tevékenyen részt vett. E vizsgálatok alkalmával tündökölt leginkább széleskörű és alapos tudományos képzettsége, klasszikus műveltsége, de amellett az ifjúságot igazán szerető komoly és méltányos bölcsessége is. Szavai, melyek ünnepélyeinken elhangzottak, felemelték a hallgatóság lelkét és az ifjúság szellemi és erkölcsi életében sokáig hatékony erőként működtek. Ünnep volt ránk nézve minden látogatása és lelki élmény minden beszéde. Hálánk és gyászoló kegyeletünk legyen csekély jutalma az ő áldozatos, munkás életének.

Emlékezete él intézetünk történetében melynek ő volt irányitója és legfőbb tényezője 22 éven keresztül. Meghalt 1930. aug. 22-én s temetésén Pakson aug. 24-én az intézetet az igazgató, Hajas, Miibz és Lövik tanárok képviselték.

Megrendítő csapás volt az intézetre Schöll Lajos főesperesnek váratlanul bekövetkezett halála, akit tüdő- gyulladás ragadott el tőlünk nehány rövid nap alatt. Alig hogy betegségéről értesültünk, alig hogy látogatásáról visszatértünk már fájdalmas veszteségünk hire remegtette meg lelkünket. Meghalt 1931. ápr. 18-án, az örök nyugalom helyére kisértük ápr. 21-én. A temetésén részt vett az egész testület, az ifjúság férfikara gyászdalokat énekelt a gyász- háznál és a temetőben. A család kívánsága folytán, hogy