Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1925

— 4

Sággal; ne verjen közétek éket, a tehetség, vagyon hivatás,

származás vagy vallás külömbségc. ezért vessétek ki szivetekből a régi magyar átkot s legyetek áldássá magatok, embertársaitok, nemzetetek számára.

Nézzétek, lássátok a másik oldalán a nagy Fejedelem fenkölt arcát. Lesugárzik róla a lelke, mely mindent feltett a haza oltárára. Mintha megdobanna a szive, megnyílna az ajka, mintha szólna hozzátok, jelszavát, mit pénzére, zászlajára, leikébe irt: Pro patria —- a hazáért. Odaadta mindenét a haza oltárára, vagyonát, rangját, földi boldogságát, számkivetésben töltötte élete javát, ott is magyar maradt. Nagy idők, nagy ember néz le a zászlóról reátok annyi szeretettel, annyi reménységgel. Vigyázzatok, hogy a könny ne csorduljon a szemetekből, mely vádoljon benneteket, hogy az áldozatban nem követtétek a vezért.

Ott a hármas liliom, a cserkészek jelvénye. Mintha hívogatna benneteket lágy csilingelőssel : Jertek üljetek le mellém, hadd meséljek nektek édes mesét, derék igaz emberekről, kiknek szive jó, értelme tiszta Hallgassátok meg bűbájos muzsikáját s őrizzétek édes emlékül az élet küzdelmei s csábításainak idejére.

Én pedig, mint az én Istenemnek szolgája, aki hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában, megáldom e zászlót az örök Isten szent nevében. Légy áldott, légy áldás. Légy az igaz lelki nemesség, a tettre kész emberbaráti és hazaszeretet symboluma, járj fiaid előtt útmutatóul, egy szebb és jobb jövő felé.

Fiaim! Nemzetem virága, reménysége! A majtényi síkon eltörött a zászló. Rákóczi zászlaját ronggyá tépte, sárba tiporta az ellen; Rákóczi vén kurucai elszéledtek a kialudt tábortüzek mellől, — tárogató nem szól a nagy, sötét magyar éjszakába.

Rákóczi kis kurucai! ragadjátok kezetekbe Rákóczi zászlaját, emeljétek fel magasra áldozatul, a nagy, megsegítő Istennek, — gyúljanak ki tábortüzeitek, mind meg annyi őrtüzek, földön való csillagok, szóljon a tárogatótok mélabusan, régi magyar dicsőségről, sikoltson bele ébresztőként azok leikébe, kik még mindig alusznak, aztán e