Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1918
gilag a tönk szélére juttatták. Munkánkat megnehezítette a spanyolj árvány miatti szünet okt. 14—nov. 5-ig; továbbá a szénhiány, mely miatt a karácsonyi vacatiot 1 hónappal meg kellett hosszabitani. A második félév is nagyon rövid volt, mert junius 7-én az ifjúságot telefon rendeletre el' kellett bocsátanunk. Tanulmányi eredmény az év végén. Az év elején beiratkozott 4G1 tanuló közül az év végén csak 3(> 1 volt jelen ; igen sokan elmaradtak a megszállott területen, sokan az áldatlan viszonyok miatt kimaradtak. Megfelelt 331, nem felelt meg 30. Magaviseletből felsőbb rendeletre nem volt osztályozás. Érettségi vizsgálatok nem voltak. Junius 7-én elbocsátottuk az ifjúságot; szomorú volt az elválás, különösen a Vili. osztály növendékeitől, kik a leghigadtabb és legjózanabb magaviseletét tanúsították a communixinus idején, s akik egy bizonytalan jövő előtt elszomorodott szívvel vettek búcsút mindenegyes tanártól. Valláserkölcsi nevelés és nemzeti szellem ápolása. A harctérről visszatért tanárokkal megszaporodott testület különös buzgósággal igyekezett ápolni a vallásos szellemet, mintha érezte volna a testület, hogy milyen veszedelem fenyegeti a hitéletet, annál nyometékosabban igyekezett bizonyságot tenni Isten es ember előtt, főképpen pedig az ifjúság előtt élő hitéről. S bekövetkezett a sohasem álmodott szörnyűség, hogy a vallástanárt eltiltották egyházi functiók végzésétől, megtiltották az iskolai imádságot, hogy a tanítványt vallásos kötelességeinek teljesítésére figyelmeztessék s végül eltiltatott a vallásoktatás is. Ez az eltiltás május 2-án érkezett a vármegyei intéző bizottságtól. A hazaíiság oltárán még egyszer próbáltunk áldozni március 15-én. Még egyszer meggyujtottuk a sziveket élesztő hazaszeretet szövétnekét, de a szétzúzott, halálos sikolyát hallató haza gyászfátyola sötéten lengett fölöttünk. Ünnepi beszédet mondott Rózsa Sándor tanár és megnyitó beszédet az igazgató. Március 21-én a communisták áttveték az ország kormányzását, majd sürgetni kezdték az iskola formális átadását, ami azonban csak junius 4—6-án történt meg. Az átvétel csak formai volt, az intézettől sem pénzt, sem értékeket el nem vettek, az átvevők jóindulatot tanúsítottak. Az intézet homlokzatán még egy hónapig meg voltak az iHtézet egyházi jellegét hirdető acéllemez betűk,
