Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913
A régi nagy idők, a nagy eszméket, nagy tetteket és nagy férfiakat szülő idők kora virradt fel újra, mikor nemzetünk tanuló-if- jusága mindig ott küzdött az első sorban és bőségesen áldozott vért és életet; mikor a kisebbek nemes irigységgel nézték a nagyok harcba-vonulását és dobogó kebellel várták ők is a haza hivó szózatát. Most mi vagyunk a nagyok, az idősebbek, reánk vár a nehéz feladat: helyt állani ama nagy javakért és nagy eszmékért melyeket őseinktől szent örökség gyanánt kaptunk, ránk hárul a nagyobb, a nehezebb, de egyúttal a dicsőbb feladat, s midőn annak teljesítésére készülünk, bucsuzásul baráti jobbunkat nyújtjuk felétek férfias, meleg szorításra, kérve benneteket, gondoljatok mindig szeretettel és bajtársi lelkesedéssel reánk és mi ígérjük, hogy ezt a szeretetet és bajtársi lelkesedést iparkodunk meg is érdemelni. Mégegyszer kérjük mindazokat, kiket nyolc évi diákságunk alatt tisztelni és szeretni tanultunk hogy tartsanak meg szives emlékezetükben, meleg szeretetükben. Nagy dolog előtt állunk, súlyos megpróbáltatások várnak talán ránk, melyeknek terhét bizonyára köny- nyebben viselhetjük el abban a vigasztaló és a küzdelemhez erőt adó tudatban, hogy vannak otthon, kik igazán hivő lélekkel és aggódó szeretettel kérik értünk a hadak Urát, hogy ifjúi tapasztalatlanságunkban óvjon meg bennünket minden bajtól, minden veszedelemtől. Csak ha sziveink egybeforrnak szeretetheti, úgy haza, mint felebaráti szeretetben mondhatjuk bizton a költővel: „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért; S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért! . . . Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén.“ Müller György ifj. elnök.
