Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913

VIII.

Jelentés a ,.Belmissio-egyesület“ 1914-15. évi működéséről.

E vészterhes napokban , mikor az aggodalom hazánk sorsa és kedveseink élete miatt napról-napra nagyobbá nőtt szivünkben, mikor apáink és testvéreink életüket és vérüket áldozták kedves hazánkért, a mi jólétünkért, életünkért és boldogságunkért, alig találtunk helyet, hol megnyugodhassunk ’s figyelmünket a harctérről egy kedvesebb helyre fordíthassuk. De a veszély érzete, mely közős mindnyájunkkal, mely hazaszeretetben és Isten félelemben egyesitett bennünket, kissé elpihent akkor, mikor Belmissio-Egyesületünkben kedveseinkért ’s győzelmünkért imádkoztunk s magunk körül krisztusi szeretetet láttunk és Isten védő karját éreztük.

Belmissio-Egyesületünk ez évben is megalakult. Sajnos azonban a nagy idők terhe körünk ez évi munkásságán nagyon is meglátszik. Nem fejthettük ki azt a munkásságot, melyet más években felmutathattunk. De célunkat, melyet egyesületünk maga elé kitűzött: a szeretet ápolását, az evangéliumi világosság megőrzését, továbbá a hitből fakadó jó-cselekedetek gyakorlását, kevés számú összejövetelünkön is elértük.

Mindössze négy összejövetelt tarthattunk, melyeken- Genersich Tivadar vallás tanár ur vezetése mellett a kör tagjai egyházi énekeket énekeltek, imádkoztak, szavaltak és valásos tárgyú dolgozatokat olvastak fel.

Az egyesület tagjai I—Vili. osztályú evangélikus tanulók voltak. Örömmel láttuk körünkben református testvéreinket is, kik a felsőbb ostályok tagjai közül majdnem mind hozzánk csatlakoztak, A kör céljaira minden tagnak legalább 1 Kor. kellett fizetnie, melynek egyrésze a belmissio, másik a gyámintézet céljaira fordittatott.