Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1910

— 11 —

A fentartóság kettős törekvését Váradi Károly főigazgató jogosnak és a nemzeti kultúra érdekében fontosnak ismervén tel, a legnagyobb jó indulattal karolta fel és egészen a megvalósulásig hathatós támogatásban részesítette. De nemcsak mint főigazgató, hanem mint tanférfiu is, ki igazgató korában egy intézetet kiegészített, azt felszerelte és berendezte és igy alkalma volt bő tapasztalatokat szerezni, mindenkor készen állott jó tanácsaival. Ezeknek a jó tanácsoknak, melyeket készséggel követtünk, köszönhető nagy részben az, hogy a bonyhádi algimnázium rövid idő alatt főgimnáziummá fejlődött és a modern követelményeknek megfelelő — szépen berendezett és elég gazdagon felszerelt — díszes épületet nyert. Bizonyára neki köszönhetjük, hogy a kiegészítés negyedik évében a bonyhádi ev. főgimnázium az ő tanácsa folytán oly állapotba jutott, hogy a magas tanügyi kormány méltónak tartotta a nyilvánossági jogra, mellyel 1909. nooember 18-án beit 129,895. sz. rendeletében felruházta.

Váradi Károly főigazgató ez évben két megbízást nyert a magas kormány részéről, melyek intézetünket közelről érdekelték. A 115.515/910. sz. rendelettel az iskola meglátogatására, a 12488/9*11. sz. rendelettel pedig az iskola állami segélyezéséről szóló szerződés revíziója és az uj szerződés megállapítása ügyében nyert inegbizást. Sajnos, sem az egyik, sem a másik megbízásnak nem tehetett eleget, Betegsége fogva tartotta hónapokon keresztül, de nem mondott le a reményről, hogy feladatát befejezze. A tavasztól enyhülést reménylett és 1911. évi május 30-ikára tűzte ki a revízió tárgyalását. Halála előtt egy héttel, mikor a nagy beteget meglátogattam, még erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a kitűzött időben Bonyhádon a tárgyalást megtartja és az uj szerződést, mely teljesen elő volt készítve, a fenn- tartóság kiküldötteivel megállapítja. Akarat ereje még utolsó napjaiban is törhetetlennek látszott; az enyészet azonban legyőzte és szinte a küzdő térről ragadta el ezt a fáradhatlan férfiút, aki koránál és munkakedvénél fogva oly sokat tudott és szeretett volna dolgozni. Váradi Károly emlékezetét meg fogják őrizni évkönyveink, de élni fog a tanári testület és az ifjúság szivében is.