Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908
— 23 Méltó, hogy ezeket szívből köszöntsék A születendő ujabb századok, Veletek együtt ünneplő közönség — Méltán van itt ina ünneplésre ok! Jelen. Megőszült Múlt, fejem meghajtva kérdem: Ha érdemről van szó, kié az érdem? A Múlté az, a Múlté egyedül, A Jelen most a Múlt keblére dűl És áldja anyját, a múlt századot, Melynek lelkes méhéből származott. Szemeimet a Múlton hordozom, S előtte sarumat megoldozom. Itt jön Lágler, Novák, Nagy és Balassa,1) Hozván kezükben tömjént és babért, Hogy e házat áldás közt felavassa, S lelkűk ég tudásért, hitért s honért. Jön Lehr tanár, csüng rajta sok tanítvány, Horácz zöngelmes ős nyelvét tanítván, Zsenge szivet a magasba emelve, S tüzet fog a gyermek Petőfi lelke2) Jön Lehr, sok drága gyöngyöt szerte szórni, Ég ajkán: »Dulce est pro patria móri!« S Petőfi száguld a harcz mezejére, Hogy ott folly on ki, ott, ifjúi vére. És hány jelest szültél, nagy iskola, Kiknek szép lelke nagyért lángola; Mint szorgos méhek hordták szét a mézet, Emlékük él, nevük el nem enyészet. S élnek ők is, áldásban élnek ők, A Zsivorák, a hű alapvetők, 1) Lágler kistormási, NoVák mekényesi lelkészek, mint az iskola kéz deményezői, Nagy István akkori püspök, szentlőrinczi lelkész, utóda Balassa 2) Petőfi ezen iskolában tanult 1831/8 és I832/a-ban.
