Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907

II.

Jelzős szóösszetételek.

Azon eszközök és módok között, melyek rendelkezésünkre állanak a nyelv gazdagítása s a nyelvbeli kifejezés választékosságának s szépségének terén, legalkalmasabbnak és legkényelmesebbnek talán a szóösszetétel*) bizonyul. Igaz, bogy a szóképzés is igen nagyjelentőségű e téren, de jelentés dolgában a szóképzés mégis sokkal szőkébb és korlátoltabb, mint a nyelv életét és fejlődését hatalmasan előmozdító szóösszetétel. Mert mig a szóképzésnél csak az alapszó által kifejezett fogalom módosul, addig az összetételnél két vagy több sző uj fogalom kifejezőjévé forr.

Összetétel keletkezik, ha két vagy több önmagában is előforduló szó szorosabb kapcsolat által uj, egységes szót alkot. A két világos és határozott jelentésű szóból keletkezett összetétel egyszerű vagy közönséges compositum; a kettőnél több szóból álló összetétel pedig: többszörös, decomposition. Ez utóbbi igen ritkán áll több mint négy szóból (13(18: Possessionum Warhe- galiabudusfolua vocatam Muz. Mariássy) s mint az egyszerű összetétel, úgy ez is csak két részre: elő- és utó-tagra oszlik. Pld. napfény, bortized; baromjáró-föld, égettborégetó-katlan (Gazd. tört. szemle IX. 23.); magahányóvető Mad.: Ev. 16.

Hogy az összetételnek tehát legalább is két szótagból kell állania, az a mostani nyelvben élő s összetételnek érezhető szókból kiindulva szinte természetes; hogy azonban a kétszótagu összetétel idővel egytagúvá is lehet, azt bizonyítja nyelvünk néhány egytagú szava, melyről a nyelvtörténeti kutatás kiderítette, hogy voltaképen összetett szó; pld. arc, régebben orca, orcája = orr -f- száj; v. ö. zürj. nir-vom, vog. nol-tus -= orr + száj: arc jelentésben. — Nép, népe (v. ö. zürj. votj. nil-pi: gyermekek, ere*) Brasaai szerint: „szószerkesztmeny“.