Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907
— 39 — lábú, félszemű, sok-pénzű, jó-erkölcsű, nehéz-szagú s egy-két más összetételt: szívfájás, mindennapi stb. Aránylag sokkal terjedelmesebben foglalkozik a szóösszetétellel a »Debreceni grama- tika«. itt már a szóképzésben s nem az alaktanban történik szó az összetételről. A szók formálódásáról« c. fejezetben (CXX. §.) magában érthető és névbeli mássalérthető összetétel között tesz különbséget, elsőhöz sorolva azon összetett szókat, melyeknek mindakét tagja főnév, másodikhoz azokat, melyeknek egyik vagy mindakét tagja melléknév (mássalérthető), mely az összetételben is az marad; a mássalérthető el nem választható azon szótól, melylyel összetételt alkot és nem cserélhető fel neki megfelelő más melléknévvel. Az ily módon keletkezett jelzős összetétel, további felismerhető jegye az, hogy jelentése bár több tárgyra volna alkalmazható, mindig csak egy meghatározott értelemben használtatik pl. nagy-atya, vak-ablak. Itt tehát már nemcsak általában az összetételről, hanem közelebbről a jelzős összetételről is találunk részletesebb említést. Azt mondja azonban a szerző (illetve szerzők) hogy »az illyen Összetett Szavainkat kevésnek találjuk«, mert nyelvünk jobban kedveli az összetételben a magábanérthetőket és a részesülőket; de a részesülő sem mindig magában érthető s igy ez a magyarázat, hogy nyelvünk inkább szereti a főnévből és részesülőkből alkotott összetételt, mintegy ellent mond magának, körben mozog; abban is téved a gram, felfogása, hogy a mássalérthető néha a főnév után áll s pld.-úl idézi a hadnagyot, tehát mintha a hadnagy nagy had helyett állana. Ellenben a könyvkötő beli kötő-t magában érthetőnek veszi, nem pedig valódi igei melléknévnek. (Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenben egy magyar társaság. Bécs 1795.) Mindamellett a jelzős összetétel mégsem mondható igazi összetételnek, mert rendesen nem tüntet fel semmiféle alaki elváltozást, hanem teljesen azonos az ugyanilyen syntaktikai jelzős szerkezettel, mely mint ilyen sem kíván viszony jelet. A jelzős összetétel előtagja tehát, különálló mondatrész gyanánt tűnik fel, mely az utótaggal »nein a szóösszetétel, hanem a synJ
