Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907

24 —

összetétel első részében. [Már a Debreceni grammatika (182) is említ ilyen értelemben vett jelzős összetételeket: »Élünk gyakran, Mással érthető, Magában érthetővel, Igével, Határozóval és Közbe- vetővel is: fa ember, tűröm-fű, messze föld, felház stb., jajszó stb.«] I. Ez annál inkább történhetett meg, ha megvolt a megfelelő igei összetétel pld. általöklel Peer C. 128., Erdy C. 142: általöklelés: Föl’ vala verőd oldaladnac atal öclelesenek ideien Deb. C. 321., által-evez: által evezés; C. ilyen a C.-beli: egybe- gyüleközet Virg. C. 140. és összefelelés disputatio, öszve- feleles Gard. tört. Szemle I. 172., által-jár: altaljárás; ellene szól: ellenszólás C. Widersprechen Mad. Evang. 315.

II. De keletkezhetett ez a határozás összetétel a két tag között álló igenév kiesésével is pld. által-deszka: által fektetett deszka C. Ruderbank. Lehetséges az is, hogy a két szó mondatban is közvetlenül egymásra következett pld. a patakon által deszka van fektetve. Által-fa, atal-fa: lignum transversum. Néni, Gl. 335., áltál-ösvény: keresztút Hall.: H. Hist. II. 176., által-út: Transiret ad viam que altaluth vocaretur 1269. Wencz. Vili. 231. (V. ö. Sim. önállósított határozók Iludenz Album 50 1. általut, általjárás.) Igen érdekes alakja az által-utnak fordul elő Pázmánynál t. i. Általabb-út. »Nincs bolondságra általabb-út« Pr. 779, Ez a példa egész világosan arra vall, hogy az által-nak egészen melléknévi jelzői szerepe volt s mint ilyent fokozni is lehetett. Altal-válasz: Kr Kathegorische Antwort Zoon: Post I. 25., hamar-nap, hamar- való-nap Ma (Legközelebbi nap) Nád, Lev. 185., hamar-ut: két hamar-utat kellett egymás után ő nagyságához tennünk Nyv. XIV. 515., majd-paraszt: ein wenig bäuerisch C. róla beszéd; proverbium, Mond Jézus ő taneitváninak ez róla bezedet Döbr, C. 291. (példabeszéd).

Szerepelhetett végül III. a hamis analógia ilyen összetétel keletkezésénél p. fönn-szó, R.-ben föl-szó alakban fordul elő: ez a föl teljesen azonos a fel-föld vagy tej-föl beli föl-lei, tehát főnév. A későbbi nyelvérzék azonban a fölé helyhatározóval hozta kapcsolatba s ezt helyettesítette a jobban oda illeni látsz ó fönn-nel; ilyen a felperes helyett használt fennperes (Nagy-