Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907
23 G. 4.) »Ördögnec iregsege felzelnek forgó zelet tamazta Tel. C. 99. v. ö. al-föld. Föl-ház M. A. emelet értelemben. Döbr. C. 71., kereszt-út: kurustut via 1274-től Wenz, III. 102., köz beszéd: Példa beszédül lészen es közbeszédül M. A. Bibi. I. 315., közember; kiil- és bel-: Possessionum Kywzalka et Belzalka vocatarum. 0. L. 1). 31192 »Laak Kylaak et Bellaak« Máz., vég-hely: A pogánt véghelyeiből kiszorította Land: lj Segíts. 1. Előb. 3., Kiföld 1. síkság, 2. külföld M. A. P. P. B. Igen érdekes jelenséget találunk idegenből átuett szóknál. A nyelv ilyenkor világossá igyekezett tenni az átvett szó értelmét, ahogy ezt ma is tapasztalhatjuk a nép nyelvben — s keletkeztek az ilyen alakok mint: orvos-doktor: »Az orvosdoktorok az hertelen egessegen chodalkoznak« Dom. C. 37., dám-vad lat dama néni: damm hirsch; dán-vad Helt. Krón. 66., bokály-csésze: poculum 0. L. Nád 48., bokály-tálacska 0. L. U. C. 78/7 bokaly néni. Pokal (a fogoly-madár: Vogel) kometa csillag: Cometa, Égi kometa csillag ielőnek Debr. C. 208 lanc-fa: lándzsa és nem lándzsa-nyél értelemben v. ö. ném Lanze. Mérföld Éfn: mile, mil, melynek az Erdy codexbeli meeföld körülbelül megfelel. Mindezekben az értelmező utána áll az értelmezendő idegen szónak, az első kivételével, melyben az »orvos« szó tulajdonképen igazi főnévi jelzője a »doktor«-nak. Megtörténhetett, hogy az értelmező szó jelentésére nézve teljesen azonos az idegen átvétellel, pld. latorna-lámpas 0. L. U. C. 3/24. lat. laterna; océánum-tenger, océánus-tenger Lép: P. Tűk. 111. 163. panto- fél-papucs: Pantoffel Fal: T. E. 776., sátán-ördög: Satan-ördögnek ang’ali Bod. C. 24. Ugyanez a folyamat beállhatott akkor is, mikor az összetételben az egyik elem elhomályosult, elavult szó: szent-egyház, ünnep-nap (ered id-nap + nap) stb. D) Már a főnévi jelzős összetételeknél találkoztunk egy csoporttal, melynél megjegyeztük, hogy az ebbe tartozó összetételeket hajlandók vagyunk határozós összetételeknek tartani, bár eredetileg főnéviek voltak. Annak oka az, hogy ezen főnevek közül egyesek határozókul is használtattak mint p. a föl és elő; ezek mintájára más határozó is léphetett fel jelző gyanánt az