Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907
4 Megalkotta az uszodát, létesítette a villanytelepet. A sok bajjal, anyagi áldozattal, gonddal és fáradsággal járó két vállalat s főleg az utóbbi, megviselte a munkában megedzett kartárs erős idegzetét annyival inkább, mert nem hozta meg a ráfordított költség és munka kamatait, sőt évről-évre újabb és újabb áldozatot kívánt alkotójától. A merészen vállalkozó kartárs mind jobban érezte a vállaira nehezedő terhek súlyát, melyek egész lelki világát elfoglalták, zaklatták s őrlő szítként erős idegzetét is megtámadták. A gondokba merült homlok csak a szeretett tanítványok vagy a bizalmas kartársak s barátok körében derült fel kissé, de ismét elborult arra a gondolatra, hogy legnagyobb vállalatai okoznak neki legtöbb gondot és aggodalmat. A révedező szem a távolban azt a pontot kereste már, amelyhez eljutva nem fognak többé fájni az élet csalódásai. Immár elhallgattak gondjaid, szeretett Kartárs! Magad sem sejtéd, hogy saját fürdőhelyeden keresztül jut el vágyó lelked a jobb hazába. Előző napon még az Úr oltárához vitted ajándé- kidat, hogy a következőn itt hagyj bennünket egészen. Bánatba borítottad hőn szerető hitvesedet, iskolánkat, városunk egész társadalmát. Elhagytad ezeket, de emlékedet őrizni fogják mindazok, kik szerették a jó embert, a buzgó tanárt, a minden nemesért lelkesülő tevékeny bajtársat. Sit tibi terra levis! H. B.
