Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1907

— 42

3, a 111. osztályban 2, a IV. osztályban 3, az V. osztályban 2, összesen 1 8 tanuló.

Szeptember 5-én folyt le a szokott módon a tanév ünnepélyes megnyitása; a tanítás szeptember G-án vette kezdetét. Az egyházmegyét nt. Tomka Gusztáv alesperes úr képviselte; az ünnepélyen részt vettek az isk. bizottságok tagjai, az egyes felekezetek lelkészei és számos taníttató szülő.

A tanári testület. A testület a VI. osztály felállításánál két tanárral szaporodott. A fenntartó testület az újonnan felállított latin-történelmi tanszékre rendes tanári minőségben egy próbaév fenntartásával megválasztotta Molnár Kálmán soproni Lahne intézetbeli rendes tanárt, aki az 1908. évi február 20-án tartott isk. nagybizottsági gyűlésen véglegesittetett; az újonnan felállított mennyiség-természettani tanszékre helyettes tanári minőségben alkalmazta Kovács Jenő szakvizsgázott tanárjelöltet. A megválasztott tanárok, akiket a testület őszinte szeretettel fogadott kebelébe, állásukat a tanév elején foglalták el. A testület ez évben 7 rendes és 3 helyettes tanárból állott; a helyettes tanárok közül Demiány Ervin az év folyamán oklevelet nyert.

Ezeken kivül tanított az intézetnél 4 hitoktató és 1 ének- tanitó. A róni. kath. tanulók múlt évi hitoktatója: Szeitz József segédlelkész áthelyeztetvén, helyébe a pécsi püspök Hardy Ernő oki, róm. kath. hittanárt nevezte ki.

Nagy veszteség érte a tanári testületet és az ifjúságot a tanév végén Forberger László szomorú halála által. Forberger László egyik legrégibb tanára volt az intézetnek; 188G. évi január 1-én lépett az intézet szolgálatába és egész 1908. évi május 25-én történt haláláig megszakítás nélkül hi ven és nagy ambícióval szolgálta a nevelés ügyét. Azt lehet mondani, soha beteg nem volt; de az a roppant teher, melyet vállalatai reá raktak, megtörte és korai sirba vitte az erős férfit, akit azelőtt semmi testi fáradság nem tudott ellankasztani. Fürdés közben beállott szivgörcs vagy szivszélhiidés oltotta ki életét és árván hagyta tanszékét, melyhez annyi szeretettel ragaszkodott; megvált az ifjúságtól, melynek atyai barátja volt és a tanári testülettől,