Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
19 Üdvözöljük a tanári kart. Ismerjük Pallas Athenae táborának a bajnokait. Mindeddig megtették kötelességöket. A jól betöltött kötelesség tudatával sorakozhattak a mai ünnepélyre. Elismerésünket nyilvánítjuk nekik s az eddigiek nyomán a múlt történetéből merített tanulság legyen előttük a világitó szövét- nek a jövőben. Törjenek mindig előre csüggedés nélkül, lelkesedéssel ; az az erő, kitartás, önzetlen ügybuzgalom, mely eddig vezette, fenntartotta az intézetet, el fogja készíteni az utat ennek további felvirágzásához. Végül is azonban, Tisztelt Közönség! minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről száll alá a világosság atyjától. Hiába ültet Pán és Apollo, ha az Ur nem ad áldást. Istené a hatalom, Istené legyen a dicsőség! Hódolattal emelkedjék hozzá szivünk, áldja, magasztalja az ő szent nevét. Tőle kérjük az áldást továbbra is; az ő szent kegyelme legyen a védelmező paizs, az ő megáldó szentlelke vezesse tovább intézetünket azon az utón, amelyen híven szolgálhatja a társadalom, a nemzetnek ügyét! Fogadják, kedves vendégeink, meleg szívből fakadó köszö- netünket! Fogadják a különböző egyházaknak tagjai s a világi hatóságok vezérei ezért a nemes részvételükért hálás köszönetünk nyilvánítását! Jövőre is a közrészvétbe, közpártolásba ajánlva ez intézetet, Isten áldását kérve mind a jelenlevőkre, mind a távollevőkre, meleg üdvözletemmel a jelenlevőkhöz, a mai jelen ünnepélyt megnyitottunk nyilvánítom. A lelkes főpap beszéde után percekig tartott a taps és éljenzés, melynek elnémultával Gyalog István igazgató mondotta el alább következő visszaemlékezését, melyben vázolja iskolánk száz éves küzdelmét az idők viszontagságaival: Tisztelt Ünneplő Közönség ! A hála és öröm érzete tölti el keblemet, mikor végig tekintek a nagyszámú ünneplő közönségen, melynek tömött soraiban ott látom egyházkerületünk és Tolnavármegye vezérlő férfiait, 2*
