Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1905

194 —

diszgyülést megnyitja, a megjelenteket meleg szavakkal üdvözli és előadja, hogy a fentartóság a mai napon egy kedves kötelességet akar leróni az algimnázium fáradhatatlan és buzgó tanára, Harbauser Imre iránt, ki 25 éves tanársága alatt úgy az ifjúság nevelése és tanitása, mint a gimnázium és tápintézet anyagi fejlesztése és felvirágoztatása körül elévlil- hetlen érdemeket szerzett. Ezek kijelentése után felhívja nagyt. Graf József, Schaádt Gyula és Martin György bizottsági tagokat, hogy az ünnepeltet hívják meg. Ez időre a gyűlést felfüggeszti.

Marhauser Imre a kiküldöttek kíséretében sürü éljenzések közt megjelenvén, nt. Bauer Adolf főesperes mély bensőséggel elmondott szép szavakban üdvözli a fentartóság nevében. Felsorolja hasznos tevékenységét, melylyel 25 éven át a tolna baranya-somogyi esperesség algimnáziumának ügyét minden körülmények közt és minden időben oly odaadással szolgálta, az alumneumot pedig, melynek vezetését deficittel vette át, soha nem remélt virágzásra emelte és e mellett 19000 fi’tot gyűjtött e jótékony intézmény számára. Midőn mindezekért a fentartóság nevében működésének 25-ik évfordulóján köszönetét mond, kívánja, hogy e hasznos tevékenységét a tanuló ifjúság, egyházmegyénk és édes hazánk javára állandó egészségben az eddig tanúsított sikerrel még számos éven át folytathassa.

Az egyházi elnök beszédének elhangzása után Forbcrger László gimn. tanár tolmácsolta a tanári kar becsülését, tiszteletét és szeretetét, melylyel jubiláló kartársuk iránt viseltetnek, egyszersmind a testület nevében átnyújt az ünnepeknek a kartársak elismerése jeléül egy ezüstből vert koszorút, melynek borostyán utánzatu levelei Marhauser Imre elévül- hetlen érdemeit symbolisalják.

A diszgyiilés keretében adtak kifejezést őszinte hálájuknak az ünnepelt volt tanítványai is, kiknek szónoka bilkei Papp István, mórágyi ev. ref. lelkész volt. A valódi szónoki hévvel elmondott tartalmas szép beszéd, melyet a díszes közönség lelkes éljenzése gyakran megszakított, tanúságot tett az ünnepeknek gondos és eredményes tanári működéséről és az igazi meggyőződés őszinte hangján hirdette a jubiláns érdemeit és fejezte ki háláját azoknak, kik tanulmányaik alapját az ő szakszerű és lelkiismeretes vezetése alatt vetették meg.

Végül a gimnázium tanulói nevében egy negyedik osztályú növendék üdvözölte az ünnepeltet és átnyújtotta a növendékek emléktárgyát ezen felírással: „Marhauser Imre tanár urnák szeretett tanítványai 25 éves jubileumán."

Ez üdvözlések elhangzása után az ünnepelt mélyen meghatva mondott köszönetét a fen tartóságnak, a kartársaknak, a volt és jelenlegi tanítványoknak. Nem kereste — úgy mond — e kitüntető íinDepeltetést;