Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1905

séget, mint a hogy példát mutatott Némedi (ekkor még lilia) és Pálfa, melyek adományaikat már beküldték.

Ezek szerint a tanári fizetés leszállításának okát másban kell keresnünk; de mivel erre a gyűlések jegyzőkönyvei semmi tájékoztatást nem nyújtanak, azért csak sejtenünk lehet, hogy e körülmény az akkori pénzválság és értékcsökkenésnek lehetett következménye.

Druglányi a tanítás körül mindenben elődjei nyomdokát követte. A mi azonban a rendet illeti, sokkal pontosabb volt azoknál, mert nem csak a tanulók névsorát találjuk osztályonként feljegyezve, hanem a tanítás eszközeit is. Négy évi működése alatt összesen 07 tanuló látogatta a szt.-lőrinczi iskolát, a kik az egyes osztályok között ekképen oszlanak meg: dona- tista volt (51, grammatista 21 és syntaxista 15. Ezek szerint emelkedés állott be az ifjúság számában, melynek sorában ott találjuk Zsivora (Györgyöt, (íeréb Rudolfot és Balassa Jánost, kik később kiváló névre tettek szert.

Az iskola felszereléséről mind ez ideig nem tudunk semmit, az 1 81 (>. évben azonban már némi taneszközzel rendelkezhetett, így a mint Druglányi megemlíti — meg volt Europa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália, továbbá Magyarország, Németország és Anglia térképe, melyeket az osztályban függesztett fel. Ezeken kivid egy glóbusról tesz említést, mely még ma is szertárunkban található.

Druglányi távozása után, az 1810. év őszén, Kiss János superintcndens ajánlatára Erhard t Sámuelt hívták meg a megüresedett tanszékre. Erhardt nyomban megkezdi a tanítást, de betegsége miatt nem sokáig folytathatja. Az első félévben Gödör N. helyettesítette, de egészsége már a második félév elejére annyira helyre állott, hogy a tanítást újra átvehette. Ettől fogva minden megszakítás nélkül tanít az 1821/2-ik év végéig, a mikor Apátiéban lelkészi hivatalt vállalt.

A lefolyt 0 év úgyszólván minden nyom nélkül vonult el a szt.-lőrinczi iskola fölött. A dolgok rendes mederben folynak tovább és alig emelkedik ki egy pár esemény, mely különös