Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1905

hasznos, jótékony intézmény, melynek tagjai közt vezető helyen ne állana.

Az ünnepélyes nagybizottsági gyűlés után nemsokára összeült az egyházmegyei közgyűlés is, mely a legnagyobb megnyugvással adta sanctióját az iskolát kormányzó nagybizottság határozataira.

Mindenekelőtt véglegesítette a gyűlés a Láng-féle tervezet szerint megállapított tanári fizetéseket. E tervezet alapján az intézet tanárait szolgálati évük sorrendjében három fizetési osztályba (3200 kor., 2800 kor., 2400 kor.) osztotta. Kimondotta egyúttal, hogy minden tanár részére 200 koronás ötödéves pótlékot biztosit, mely összeget a régebben szolgáló tanerők visszamenőleg is élveznek.

Ugyanezen esp. gyűlés lelkesedő örömmel vette tudomásul, hogy az intézet felszerelésére állandó 1000 koronás évi dotatió állapítható meg és hogy a rendkívüli tantárgyak tanítói -is megfelelő díjazásban részesíthetők.

A fentartóság tehát — mint látjuk — a maga elé tűzött kettős célt szerencsésen elérte s örömmel gondolt nagy áldó zatokkal fentartott kis iskolánk teljes megerősödésére.

Az öröm nyomában azonban a legtöbb esetben ott leske- lődik a fájdalomnak bánatos, elszomorító képe. Így volt ez iskolánk életében is. Alig hogy a továbbfejlesztésnek szilárd alapját lerakták, alig hogy az általános öröm és ünneplés zaja lecsillapult, Kirchner Károly, intézetünknek 18^4 óta rendes tanára, nagyfokú idegbaja miatt előbb ideiglenes nyugdíjaztatását kérelmezte, midőn pedig a kínzó fájdalmak elhatározó képességét megzavarták, a halálban keresett megnyugvást.

A Kirchner Károly halálával megüresedett földrajz-termé- szetrajzi tanszék betöltésénél a vall. és közokt. miniszter első ízben gyakorolta az állammal kötött szerződés értelmében kinevezési jogát. A fentartóság ajánlatára három pályázó közül kinevezte helyettes tanárnak Róth Aladár tanárjelöltet, kinek a földrajz-történelemből volt alapvizsgája.