Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1904
az etet küzdelmébe, mely jövőjének biz.tós, elveszthetetlen alapot teremt. Így találjuk a nagy érdemeket szerzett megboldogultat már ifjúkorában Tolnamegye székvárosában, Székszárdon, mint neves, keresett ügyvédet,' az 187Tik évben pedig 30 éves korában mint a vármegye tiszti ügyészét, mély • tisztségét a m.ult 1904-ik év jun. haváig a legnagyobb pontossággal és becsülettel töltötte, be. Nem Czélja c soroknak, bogy kimerítően ismertesse, milyen tiszteletet és szefeletet vívott ki magának ez állásában munkásságával, egyéniségének szeretőtreméltóságával, puritán jellemével, classicus műveltségével s ítéleteinek világosságával és tisztaságával, (erről bőségesen szólnak vármegyénk jegyzőkönyvei)'itt csak azt az áldásos munkásságot akarjuk röviden felemlíteni és némikép méltatni, melyet egyházának és az egyház erősségének, a mi kis intézetünknek szolgálatában tevékeny élete folyamán kifejtett. Az egyház szolgálatában kifejtett munkásságának kezdete is kora ifjúságába nyúlik vissza Már előbb, mint a vármegye bizalma a tiszti ügyészi állást ráruházta, ott látjuk ág. hitv. ev. egyházunk munkásai közt a hü és odaadó lelkes protestáns család sarját. Az egyházmegye bizalma a munkás fiatal, ügyvédet már a hetvenes évek elején az egyházmegye világi főjegyzői tisztséggel tünteti ki, s ezen tisztségében oly híven, oly. önzetlenül és készséggel szolgálta az egyházmegyét, hogy rövid idő alatt az egyházmegyei törvényszék, majd a gimnáziumi nagybizottság tagjainak sorában találkozunk nevével. Ez utóbbi minőségében szerzett hervadhatatlan érdemeket gimnáziumunk életében. Érdeklődött annak minden ügye iránt a legapróbb részletekig. Elénk részt vett a bizottsági gyűlések tanácskozásaiban és világos, tömör előadásával, logikus fejtegetéseivel nem egyszer irányt adott a vélemények kialakulásának, melyek mindenkor az iskola anyagi és szellemi életének emelését czélozták. Mikor pedig egyházmegyénk érdemekben megőszült nesztorát ná- dösi Nádossy Kálmán kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelőt magas kora nyugalomra késztette s hitrokonaink egyhangú bizalma, tisztelete és szeretőié őt az egyházmegyei felügyelőség fontos, de gondterhes őrálló székébe emelte, mint iskolánknak is feje, több ízben meglátogatta intézetünket, részt vett'az évzáró ünnepélyemen, mely alkalmakkor mindég fényes tanúságát adta a'tanitásügy iránt táplált meleg érdeklődésének és örömmel telt lélekkel távozott, midőn meggyőződött, hogy a gondjaira bízott, most már anyagi gon dóktól' teljesen ment s az ujabbkori pedagógia minden eszközével felszerelt iskola hivatását édes hazánk' és egyházunk javára híven teljesiti. ’ ' Áldás emlékezetére !
