Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1902

7

kedélyekre, az ellenzék száma napról-napra szaporodott. H i aha hozott ellene mozgásba a bécsi kormány minden követ, hiába oszlatta fel egymásután a nyakas országgyűléseket, az ellenzék száma folyton szaporodott. Széchenyi, ki reformjait a kormány egyetértésével, szinte észrevétlenül akarta életbe léptetni s mint »fait á, complit« akarta az ország függetlenségét elismertetni, — meghökkent, látva az ellenzék s a kormány közti ellentét kiélesedését. Nagy lelke rettegett attól a gondolattól, hogy kenyértörésre kerüljön a dolog a kormánynyal és ezáltal koczkára legyenek téve az eddig elért összes eredmények. E z é r t nyílta n állást foglalt Kossuth pártja ellen. Elkeseredett tollharcz lett ennek a következménye s Kossuth lett a g y ő z t e s. Széchenyi n é p s z e r ű- s é g é v e 1 fizette meg ezen lépését. A nemzet tehát már Kossuth pártján állott, közjogi függetlenségének kivívását tekintette fő feladatának, ami a kormánynyal a végsőkig menő harczot jelentett. A küzdelem már két országgyűlésen a legnagyobb elkeseredéssel folyt s az 1847/48. országgyűlésen érte el tetőpontját. A kormány és a vele tartó konzervativek minden erejüket összeszedték, hogy az ellenzék heves támadásait visszaverjék. Egyik fél sem akart engedni — s a helyzet már-már koinolylyá kezdett válni, mikor váratlan esemény oldotta meg a gordiusi csomót.

Párisii an kiütött a forradalom, a királyt elűzték s a köztársaságot kikiáltották. Erre, mint a förgeteg, zúgott végig egész Európában a forradalom. Spanyolország, Olaszország, a német államok, Ausztria lángba borult, még a h ű P é c s 1 a k o s s á g a is fegyvert fogott s alkotmányos jogokat követelt. A bécsi kormányt meglepte a forradalom. Metternich állása tarthatatlanná vált, a hatalmas kanczellár nehány nap alatt megbukott. E hírek felvillanyozták az egész országot. A pesti egyetemi fiatalság