Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1899
I. Évnyitó beszéd. Szeretett ifjúság! A legtöbb ember élete folytonos munkálkodás közt telik le. A munka tehát az embereknél úgy tekinthető, mint rendes állapot; azért a ki az ember-névre érdemes akar lenni, bírnia kell akarattal és képességgel a munkára, a melyre szüksége van az embernek, életének bármely viszonyai között. Az egyes ember élete visszatükrözi az egész emberiség életét. És ha ezen végig tekintünk, meggyőződhetünk, hogy a munka által emelkedett ki az emberiség ősi korlátoltságából, haladt feljebb a tökéletesedés útján és jutott el a műveltség mai magaslatára, a honnan végig tekinthetünk a világon, mint Istennek örök kinyilatkoztatásán, melynek szemlélete imádattal tölti el szivünket az Örökkévaló bölcsessége és jósága iránt. Nézzétek az embert a maga barlanglakásában! A vadállatokkal kell megküzdenie e természetalkotta hajlékért; a vadállatokkal kell viaskodnia, hogy életét fentarthassa és szükségleteit napról-napra kielégíthesse. Ez a küzdelem munkára és erőfeszítésre serkenti; elhagyja barlangját, hogy véres verejtékkel hajlékot építsen és nemcsak napi szükségleteiről gondoskodjék, hanem a jövőre is gondoljon. í*
