Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1898

A török hódoltság terjedése Magyarországon 1541 —1566-ig.

Szomorú képet tár elénk e korszak ! A mohácsi nagy szerencsétlenség nem volt elég nagy, hogy fölóbreszsze a nemzetet tespedéséből, hogy egyesítse s igy vezesse a keresztény világ közös ellensége: a török ellen. Még ekkor is üdvös egyesülés helyett átkos pártoskodást látunk. A szerencsétlen s jobb sorsra érdemes II. Lajost egyszerre két király váltja fel: I. Ferdinand a habsburgi, a német párt részéről a pozsonyi szerződés értelmében s Szapolyai János, a magyar zászlós úr, a nemzeti párt részéről a rákosi végzés szerint. S megindult a küzdelem a két párt között. Hol az egyik, hol a másik került felül, de mindebből csak a töröknek volt haszna. Segítette az egyik pártot, hogy a másikat letiporhassa s hogy azután visszafordulva szövetségese ellen, ezt is tönkre tehesse. Természetes, hogy ily körülmények között a török mind jobban és jobban befészkelte magát az országba, sőt 1541-ben még a fővárost, Budát is kezébe kerítette.

Buda megszerzésével Török-Magyarországnak meg volt vetve az alapja. Szolimán ezentúl oda igyekszik, hogy a fővárost hatalmában megtartsa s igy minden háborúja oda czélzott, hogy Buda körül egy minél tágasabb hódoltsági övét szerezzen meg.

A törökök terjeszkedése azonban érthető rémületbe ejtette nemcsak az Izabella és János Zsígmond köré csoportosuló honfiakat, hanem Ferdinand királyt és párthiveit is. Mindkét résznek becsülete megkívánta, hogy az ország szive, Buda, a pogányok kezéből visszavétessék. Megkezdődtek tehát a készülődések, Ferdinand király még a német rendekhez is fordult segélyért. De Naves császári tanácsos és Németországba küldött követ még november 12-én Írja Luxemburgból, hogy a német protestáns fejedelmek hajlandók segíteni Ferdinindot, ha vallásuk tekintetében 15—20 évre biztosíttatnak. A speyeri gyűlés pedig 40000 gyalogost és 8000 lovast rendelt ki Magyarországba a török ellen.1)

1) Hatvani II. k. 40. oldal.

1*