Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1896

•o- 7 <x>

követésében tanítványainak példát nyújt. S különösen fontos a vallástanár személyisége a tanitás sikere érdekében oly időben, mikor az egyház közérzületének határozott siilyedésével állunk szemben s igy a vallástanitás jelentősége kétszeressé válik.

Hogy a vallástan czéljával tisztában legyünk, mindenekelőtt a vallás lényegével kell tisztába jönnünk. A vallás — mint tudjuk — az embernek, még pedig az egész embernek élet- közössége Istennel s mint ilyen, a léleknek mindhárom tehetségére kiterjed. A vallás tehát ismeret is, érzés is, meg akarat is. Ezt szem előtt kell tartania a vallástanitásnak is. Helytelen volna tehát a vallástant úgy tanitani, mint azon tárgyakat, a melvek tisztán az ismeret körébe esnek. Ezeket a tanuló tisztán az értelem segítségével sajátítja el, ha tehát anyagukat betanulja és érti. Nagyon különös vallástanitás volna ellenben az, a mely egyebet nem ismerne feladatául, mint hogy megtanítson az egyes vallástani tételekre. E szerint, ha valaki jól el tudná mondani vallása tanait, az már igazán vallásos is volna. Pedig nincs igy. Tudhatja valaki egyházának tanait akármily jól, jobban mint akárhányan hitsorsosai közül, azért vallásossága még nagyon is gyönge lábon állhat, sőt minden vallásbeli ismeretei daczára egyenesen vallástalan is lehet.

Igen szükséges, hogy az ifjúnak vallása tanai ne csak a tejében legyenek meg, hanem szivében is, azaz, hogy azokat a tanokat ne csak tudja és értse, hanem érezze is, szive legyen telve vallása iránt való szeretettel s szükséges, hogy ez az érzése cselekvésre inditsa akaratát, tehát arra serkentse, hogy külső életével is bizonyságot tegyen arról, hogy ismeri egyháza tanait, sőt követi, ereje szerint megvalósítja azokat.

S habár a vallás lényegéből folyólag mind az ismeret, mind az érzés, mind az akarat fontos, sőt szükségszerű a vallásnál, legfontosabb mindhárom közül kétségkívül nem is az ismeret, hanem első sorban az érzelem, mint a mely mintegy gyökerét képezi a vallásnak. Ebből sarjadzik az egész vallásos élet, mert a hol ez meglesz, ott helyes módon fog érvényesülni a másik két tényező. Egyrészt, mivel arra serkenti a hívőt,