Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1896
I. Az evangélikusok vallástanitása a középiskolában. A közoktatásügyi tanács kezdeményezésére az egész országban mozgalom indult meg a tanárok körében, a melynek czélja a. középiskolai tanitás reformja. A kiadott jelszó mindenfelé sorakozásra szólította a tanügy bajnokait s az ország megannyi tanári körében, tanügyi lapjában egymást éri a sok felszólalás, melyekben a legkülönbözőbb reformeszmék meíiil- nek fel és keresnek híveket. Mind e felszólalások a középiskola egész anyagára nézve kifejtik nézeteiket, a melyeknek érvényre juttatásával akarják megalkotni a jövő középiskoláját. Természetes, hogy az a széleskörű megvitatás, az a szellemi ha,réz, mely e mozgalomban kifejlődött, csak a legiidvösebb hatással lesz a középiskola ügyére s nagyban hozzá fog járulni, hogy a kérdést megérlelje s végre a reformok valóban helyes útját felderítse. Csak egy tantárgy van, melynek az egész fejtegetésből alig van haszna s ez a vallástan. A legtöbb tanférfiú vagy tekinteten kivül hagyja a középiskolának e kétségkívül igen fontos tárgyát, vagy csak egyszerűen megérintve sorozza be a tervezett iskola tárgyai közé. S egészen érthető, miért nem bocsátkoznak a vallástan közelebbi tárgyalásába. Azért, mert úgy tekintik azt, mint az egyes felekezetek érinthetetlen belügyét, a melyet mindegyik felekezet maga van jogosítva és hivatva elvei és czéljai szerint rendezni. E felfogás helyes is. Minden egyház, a mint szent jogának tartja saját tetszése szerint gondoskodni tagjai hitének felébresztéséről és táplálásáról, úgy kötelességének is tartsa a vallástanitást úgy vezetni, hogy az kívánt czélját el is érhesse. í*
