Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1895
9 Egyszerű tárgyak felvétele közvetlen szemlélet után, a tárgyak egyes részeinek látszólagos megrövidülései, árnyékolás. A végczél pedig mindebben, hogy a tanuló képes legyen a szem megfigyelő képességével a formákat törvényszerűen rendezni és hogy keze lassanként kész szolgája legyen a rendező észnek. A gyakorlati életben számtalanszor kell olyan rajzot végezni, a hol a mérés és átvitele nem lehetséges; jaj ilyenkor annak a rajzolónak, a ki még önállóságra nem jutott és a távlattani főszabályokat nem ismeri. Milyen visszatetsző dolog, hogy az embernek p. o. a késmárki Thököly-féle kápolnában egy képen oly padlót kell szemlélnie, melynek téglalapjai a szemhez közel keskenyebbek, a szempont felé szélesebbek. Vagy nem furcsa, ha egy ügyes szobafestő az isléssel festett templomban egy helyen olyan kelyhet fest, melynek felső ürege látható és így a látóhatárvonal alatt fekszik és a melynek talpterülete is látható. Nézetem szerint csak az a tanuló tett némi önállóságra szert, a ki legalább az egyszerit mértani testeknél előforduló távlattani és árnyékolási tüneményeket képes felfogni és papírra vetni. — Ha most azt veszszük, hogy sok tanuló a gymnasium négy alsó osztályának elvégzése után ipari vagy tanítói pályára lép, a szabadkézi rajzoktatásnak már a négy osztályban bevég- zett egészet kellene nyújtania. Ezt pedig csak a rajzórák szaporításával és a szabadkézi rajzolás tüzetesebb tanitása által lehet elérni. A szabadkézi rajzot még a mértani rajz kedvéért sem szabad háttérbe szorítani. Helyesen jegyzi meg egy e téren kiváló szakférfiú: „A mértani rajzszerekkel való szerkesztéseket tanít, a szabadkézi rajz függetlenebb ítéletre és gyorsabb cselekedetre vezérel, ez pedig az életben sokkal inkább kell, mint amaz. A szabadkézi rajz körülbelül olyan viszonyban van a mértani rajzhoz, mint a fejben való számolás a papiroson valóhoz.“ Itt tehát épugy, mint a tornánál még csak ezután, de talán nem sokára jön el a beteljesedés ideje. Nem is lehet
