Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1894
*— 164 Nagy lelkesedéssel fogadta Bonyliád és vidékének lakossága a felvetett eszmét. Vallás külömbség nélkül sorompóba léptek, kik az iskola nemzeti missióját és életképességét ismerték. Bonyhádon végrehajtó bizottság alakúit, mely adakozásra szólította fel a völgységi járás lakosságát, az iskola távolabb lakó barátait és volt tanulóit. Később egy memorandomot szerkesztettek, melyben kimutatták az áldozatokat, melyeket fentartó- ságunk a Németországból ide telepitett lakosság magyarosítása érdekében kilencz évtizeden keresztül hozott, továbbá az iskola életképességét, (akkor népességre nézve az ország második al- gymnasiuma volt), végül azt az áldozatkészséget, melylyel a lakosság minden felekezete ezen nemcsak megyei, de valóban nemzeti ügyet felkarolja. A memorandumot Perczel Dezső orsz. gyűlési képviselőnek, a mostani belügyminiszternek, vezetése alatt egy 24 tagból állló küldöttség nyújtotta át Csáky Albin gr. közoktatási miniszternek. A minister biztató szavakkal bocsátotta el a küldöttséget. „Egyik törekvésem képezi“ — úgy mond — „a csonka középiskolák kiegészítése, azért örömmel veszek tudomást a megindult mozgalomról és hiszem, hogy egyesített erővel a czél minél előbb megvalósítható lesz.“ A minister biztató szavai még fokozták a végrehajtó bizottság tevékenységét. Rövid idő alatt 30000 frtra emelkedett a kiegészités czéljaira aláirt összeg. Ily körülmények közt várni lehetett, hogy a dolog nemsokára a megvalósulás stádiumába lép. De sajnos, nem igy történt ! Szegzárd, megyénk székvárosa, már nehány évvel ezelőtt mozgalmat indított a főgymnasium felállítása érdekében. Tervét a benedek rend segítségével akarta keresztül vinni, de fáradozásának nem volt eredménye s igy a dolog lekerült a napi rendről. Most azonban, midőn értesültek Bonyliád mozgalmáról s az áldozatkészségről, melyet a völgységi járás és Bonyliád városa kifejtett, újra hozzálláttak a munkához és a kormánytól állami főgymnasium felállítását kérelmezték.
