Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1894
ben átalakítani megkezdett és melynek megmentésére az egész kerület erejét egyesítette. A soproni iskola fentartása 1500 frtot meghaladó évi terhet rótt esperességiinkre, a mely azt kívánta a kerülettől, hogy annak egy részét engedje át a lő- rinczi iskolának. Lehr András még az 1853-ik évben a soproni főiskolához hivatván meg, a soproni helytartóság megengedte, hogy az egyházmegye tanárválasztás és az iskola szervezése czéljából november 23-án gyűlést tarthasson. Ezen gyűlésen megválasztják tanárnak Bélák János nemes-kéri segédlelkészt; de mivel az egy tanár a kormány tervének és a kor követelményének meg nem felelhetett, a fentartóság pedig az iskola szervezéséhez megkivántató anyagi erőt még be nem szerezhette, a gyűlés megkéri Borbély József esperest és Bárány Pál felügyelőt, hogy a szt.-lőrinczi iskola átalakításának tárgyában egy újabb gyűlés engedélyezése iránt folyamodjék a kormányhoz, a tanárválasztást pedig jelentse be. Bélák János a megüresedett tanszéket nem foglalta el, a helytartóság leirata pedig késett és igy az egyházmegyének nem volt módjában, hogy tanárt választhasson, még kevésbbé intézkedhetett az átalakítás iránt. Ezen okok miatt a szt.-lőrinczi iskola az I853A évben nem nyílhatott meg és ettől fogva négy évig zárva maradt. Ezzel a „szt.-lőrinczi sehol a triviális“ befejezte pályafutását. Mielőtt azonban esperességtink középiskolájának ezen korszakától megválnánk, megérdemli, hogy múltjára egy kis visszapillantást tegyünk. A szt.-lőrinczi iskola létesítésére az egyházmegyét — mint láttuk — első sorban az a törekvés indította, hogy nagyszámú gyülekezeteit magyar szellemben nevelt tanítókkal lássa el. De már az alapításkor feladatává tették azt is, hogy az ifjúság egy részét a magasabb iskolákra előkészítse. Hogy az iskola a maga szerény viszonyai daczára ezen kettős feladatának híven megfelelt, megmutatták a következmények.
