Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1894

— 20 —

olvasztásának kérdése. A negyvenes és hatvanas években a tervezet is készen volt és az egyesítés már a megvalósulás eló'tt állott, a mikor a törekvés az utolsó pillanatban líjra hajótörést szenvedett.

Unger Mihályt az 1812. év nyarán a paksi gyülekezet lelkészévé hívta meg. Ennek következtében lemondott tanári állásáról és helyébe megválasztották az 1812. év október 15-én tartott esperességi gyűlésen D r u g 1 á n y i Dávidot, ki tanszékét azonnal elfoglalta.

Az esperésség az 1812. évi gyűlésén a tanári fizetést leszállítja. E gyűlés jegyzőkönyve szerint az újonnan megválasztott tanárnak biztosit: 1. Készpénzben 200 frtot (in schedis reluitoriis). 2. Terményekben 40 pozsonyi mérő gabonát és 3. Tandij fejében minden tanuló után 5 frtot (aeque in schedis reluitoriis).

A tanári fizetés ezen leszállitása nem tulajdonítható a protestáns áldozatkészség csökkenésének. Ellenkezőleg ez az áldozatkészség évről-évre nyilvánul és az esperességi gyűlés is mindent elkövet, hogy azt ébren tartsa. így a lelkészi kar abban állapodik meg, hogy minden hivatalba lépő tagját adakozásra szóllitja fel. Ezen felszólítás nem marad eredmény nélkül, mert az 1813. évben három új lelkész az alaptőkét 18 írttal növeli, évi járulék czimén pedig 8Va frtot ajánl fel. De nemcsak a lelkészek áldoznak az iskojára, hanem mások is. mint pl. Wallandt Jakab varsádi lakos 100 frt alapítványt tesz.

Az 1814. évben már az anyagyülekezetek tanitói is adakoztak az évi szükségletekre. A jegyzőkönyv szavai szerint „több gyülekezet, lelkész és tani tó nem fizeti rendesen a felajánlott évi járandóságot“, miért is a gyűlés felkérte Lág- ler György alesperest, hogy e hátralékokat Tolnában, Novák Jakab esperest pedig, hogy Baranya és Somogymegyében hajtsa be. Ekkor szólítja fel az esperesség a leánygyülekezeteket, és azok tanítóit is, hogy — miután azok a szt.-lőrinczi iskola áldásában épen úgy részesülnek, mint a többi gyüleke-