Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1893

a melyeket a gyermek vezetésénél igen hasznosan értékesíthetnek.

Sajnos, némely szülő épen nem gondol erre, mások pedig csupán a jobbik oldalnak feltüntetésére szorítkoznak. Ezek azután nem győzik a szebbnél-szebb és a jobbnál-jobb vonásokat gyermekeikre halmozni, de mélyen hallgatnak a bennük lakó rossz tulajdonságokról, bár ezeket épen úgy ismerik, mint amazokat. Valódi „angyalt“ állit sok szülő a tanár elé, a ki azonban később észre veszi, hogy a kis angyalban oly indulatok, hajlamok és szokások élnek, a melyek csakhamar megfosztják „angyali szárnyaitól“. Nem czélszerubb volna-e a tanuló azon tulajdonságainak feltüntetése is, melyek kiirtásra szorulnak ? Hiszen a kertész is először a csemeték vad hajtásait távolítja el, s csak azután kezd a fácska egyengetéséhez és nemesítéséhez!

Mindezen okokból nem lehet eléggé ajánlani a szülőknek, hogy a gyermekeket úgy állítsák az iskola elé, a milyennek megismerték. Ne gondolják, hogy a nevelők pálczát törnek ama gyermek felett, a ki a vad hajtásoktól még nem szabadult meg teljesen.

A gyermek átlépte az iskola küszöbét, lássuk most, miképen támogatja egymást az iskola és szülői ház a további munkában!

A tanulónak kötelességei vannak az iskolával szemben, a mely eléje írja rendelkezésének tiszteletben tartását; megköveteli nevezetesen, hogy a tanulás idején jelenjék meg a kellő tanulási eszközökkel, a tanárok iránt engedelmes legyen, szavaikra figyeljen és parancsolatjait készséggel teljesítse; elvárja, hogy tanuló-társait szeretettel környékezze, velők olyat el ne kövessen, a mi azokat sérthetné.

Ha a szülő ezeket a gyermek előtt gyakran ismétli, akkor az anya, vagy atya szavára — mert azokon kívül eddig más tekintélyt nem ismer — belátja a követelményekhez való alkalmazkodás szükségességét és az iskolai rendet könnyű lesz megszokni. Azért a szülő vegyen annyi fáradságot, hogy