Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1892

í® 7 »*•—

legelőször is azt kell tudnia, liogy alhangú tőhöz alhangu rag, felhanguhoz felhangu olvasandó, mert ő csakis a tőt Írja ki, a ragokat tekintet nélkül a tőre egyformán jelöli. A gyorsíró fölhasználja továbbá az alany és mondomány egyeztetésének törvényét, úgy hogy például többes szánni alany mellett a mon- dományt csak úgy jelöli mintha egyes volna. Az egyes eseteket nem jelöli külön, hiszen az igéből vagy általában az összefüggésből bizton következtethető az.

Az által, hogy rövidítés szempotjából a nép által használt kifejezési módokat írja le, pl.: óma alma, szintén a nyelv öntudatos használására szokik a fiatal ember.

Különösen fejleszti a gyorsírás az ifjúságnak emlékező tehetségét s igy már e szempontból is minden iskolában minél többnek kellene tanulni. A gyorsírás ugyanis az egyes tőket igen sokszor csakis a tőben levő egy két jellemző betűnek vagy nagyobb alakban való irása által, vagy az által, hogy a soron felül vagy alul írja, öblösiti, vastagitja, ékezi stb. sőt az igen gyakran előforduló szavakat jelény által— egy vagy két betű — jelöli, a tanuló emlékező tehetségét folyton gyakorolja.

Nagyon erősbül még e tehetség különösen a ragoknak oly módon való jelölése által, hogy egy vagy legfeljebb két com- binált betű által történik.

Láthatjuk ezekből, hogy csakugyan kár e tantárgyat elhanyagolni, annyival is inkább, mivel ha anyagilag kellően is dijjaztatnék az előadó szakközeg, a dolog természeténél fogva, miután 40 — 50 ifjú is együtt tanulhatja, a szülőkre nem esik nagyfokú áldozat.

Fölszolamlásomnak czélja volt a taníttató szülőket ezen a mi intézetünkben is rendkívüli tantárgyként tanított művészet előnyére fölhívni.

Mellőztem azért annak történeti részét. Nem említem föl, hogy különösen a Gabelsberger-féle rendszer minden művelt nép nyelvére át van ültetve s egyre nagyobb tért hódit. Elhallgattam, hogy o rendszernek magyar alapítója, boldogult