Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

Ezeknek előrebocsájtása után áttérünk indokaink ecsetelésére.

1) A bonyhádi algymnasium kiegészítése mellett szól annak életképessége, melyet legvilágosabban akkor tüntethetünk fel, ha elmondjuk fejlődésének rövid történetét.

Az algymnasium 1807-ben Sár-Szt.-Lőrinczen alapittatott, s félbenszakitás nélkül folytatta működését 1853-ig, a mikor a jövedelem hiánya miatt ajtait be kellett zárnia. Azonban az egyházmegye nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy iskolája zárva maradjon és csak az alkalomra várt, hogy újra megnyithassa. Az alkalom nem is késett, mert az esperesig gyülekezetei, lelkészei és tanítói önkénytesen 900 frt évi járulékot biztosítottak az iskola számára, és igy — midőn a dunántúli egyházkerület is 630 frt évi subventiót ajánlott fel, az algymnasiumot 1857-ben újra megnyitották. Ettől fogva az intézetnek 3 tanára volt, kik 600—600 frt évi javadalmazásban részesültek.

Az iskola 1870-ben Konyhádra, a tolnamegyei németség központjába helyeztetett át. Az áthelyezés nagy költséggel járt, a mit bizonyít az, hogy az iskola számára 6800 írtért eg)' 3 hold beltelekkel biró ház vásároltatott, melynek használható állapotba helyezése 4000 írtba került. E mellett a fenntartóság a tanárok számát is szaporította és azok fizetését is 100—100 írttal emelte, úgy, hogy e czimen évi kiadása 1000 írttal múlta fölül az előbbenit. Jelentékeny összeget vettek igénybe a beruházások is.

Tőke hiányában az iskola fenntartói a hívek buzgóságához és a közművelődés barátjainak áldozatkészségéhez folyamodtak. A kérő szó nem hangzott el hiában, mert az intézet évről évre jelentékeny adományokban részesült és ennek következtében a tanárok fizetését már a hetvenes évek közepén 800, majd pedig néhány évvel később 1000 írtra lehetett emelni. Ezen időben a szertárak is szépen gyarapodtak, sőt az iskolának újra építése is megkezdődött.