Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891
—0 — Ugyanezen bizottság inig egyrészt az aláírások gyűjtésében oly serényen munkálkodott, másrészt kívánatosnak tartotta, hogy a magas tanügyi kormánynál is lépéseket tegyen; ennélfogva elhatározta, hogy a vallás és közokt. m. kir. ministerhez egy deputatió menjen fel. E deputatió, mely 24 — bonyhádi és vidéki — tagból állott, ngs. Perezel Dezső orsz. képviselő úr vezetése alatt 1892. január ÍG-án tisztelgett Csáky Albin gróf O Xagyméltóságánál, a mikor a küldöttség vezetője meleg szavak kíséretében a következő emlékiratot nyújtotta át a ministernek: Nagyméltóságú m. k i r. Vallás és Közokt. Minister Úr! Tolnavármegye közönsége sajnosai! nélkülözi a teljes középiskolát. Különösen a szülők érzik annak hiányát, a kik gver- mekeiket nagy áldozatok árán távolabb fekvő vidékekre kénytelenek küldeni, ha azokat a megasabb kiképeztetés áldásaiban részesíteni akarják. Van ugyan a megye területén két algym- nasium, a hol szánus gyermek nyer oktatást, de a négy év eltelte után — tehát épen abban a korban, mikor a serdülő ifjúnak leginkább van szüksége arra, hogy a szülői befolyás szabályozza tetteit — szétmegy a világ minden tája felé és a távolság lehetetlenné teszi a gyermekekkel való gyakori érintkezést és azok előmenetelének ellenőrzését. Ily körülmények között a megye lakossága méltán aggodalommal tekint azon időpont elé, amikor gyermekét felsőbb iskolába kell küldenie. A megye területén lévő két algymnasiuvn a tőle telhető módon igyekszik feladatának megfelelni, s mi csak elismerésünkkel adózunk azok pártfogóságai iránt, mert jól tudjuk, hogy azok az iskolák fenntartása által hasznára voltak a megyének és a magyar nemzeti kultúrának. Azonban a midőn elismerésünket fejezzük ki a fenntartók iránt, a midőn őszinte ragaszkodással ajándékozzuk meg az intézeteket nem nyomhatjuk el magunkban ama meg-megújuló tudatot, hogy az algymnasiu-
