Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

—~f® 5 Sifter jeszti az esperességi gyűlés elé; a beterjesztett emlékirat értelmében teendő előmunkálatok ügyét egy „ad hoc“ bizottságnak adja ki. mely az eszme megtestesítéséhez való tervet jól meghányja-vesse, az ügy iránt érdeklődő és az azt támogató közönséggel élénk érintkezésbe lépjen, úgy hogy a legközelebb tartandó rendkívüli nagybizottsági ülésen a főgymnasium kérdésében határozott véleményt adhasson.

Ezen felterjesztésre az esperesség az 1891. évi július hó 22. és 23-án tartott gyűlésén határozatilag kimondta, hogy örömmel csatlakozik a kiegészítés kérdéséhez, melegen ajánlja mindenkinek az eszme terjesztését és népszerűsítését, az „ad hoc“ bizottság kiküldetését pedig helyeslőleg tudomásul veszi.

E határozattal a kiküldött bizottság megkezdte működését. Első teendője az volt, hogy számba vette az algymnasium anyagi helyzetét; azután megállapította azon feltételeket, melyek a czél elérésére szükségesek és kijelölte az irányt, melyen a munkának haladnia kell.

Mikor a czél tisztán állt előtte; mikor meggyőződött arról, hogy az eszközöket előteremtheti: tervével a nyilvánosság elé lépett. És ekkor csakhamar azt a tapasztalatot tette, hogy törekvését siker fogja koronázni, mert a város lakossága, sőt az egész völgységi járás és távolabb lakó vidékek is a legmelegebb érdeklődéssel néznek a munkálat elé és készek a bizottságot mindenféle segítségben részesíteni.

Alig indult meg a munka, a terv fontossága arra indította Bonyhád és a vidék lakosságát, hogy vallás különbségre való tekintet nélkül egy nagyobb bizottságot alakítson, hogy az segítségére legyen az esperesség által kiküldött bizottságnak az eszközök megszerzésében. A gyűlés, melyen e 33 tagú bizottság megalakult, oly népes volt, és a lelkesültség a törekvés mellett oly élénken nyilvánult, hogy az eredmények iránt mindenki a legnagycbb reményt táplálta. E reményünk nem is volt alaptalan, mert a határozatilag kimondott gyűjtés megkezdődvén, rövid idő alatt meglepő eredmény mutatkozott.