Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

I.

A tolnavármegyei főgymnasium ügye és a bonyhádi algymnasium.

Az 18(>7. évi kiegyezéssel Magyarországban minden iéren új korszak vette kezdetét. Mintegy varázsütésre minden tényező egyesült, hogy az ország fölvirágzását igyekezzék előmozdítani. E tényezők úgy az anyagi, mint a szellemi élet mezején rövid idő alatt oly viszonyokat teremtettek, a melyeket intézményeink akkori állapota többé ki nem elégített és ennélfogva arra kellett törekedni, hogy a fokozódottabb igényeknek megfelelően a színvonal is mindenütt emelkedjék. Ez emelkedésre való törekvés szelleme szállta meg azokat, a kik az ország élén állottak ; ez költözött a társadalom minden rétegébe, a hol minden terv, minden jó eszme élénk fogadtatásra számíthatott, ha annak az volt a ezélja, hogy a közgazdasági, vagy a szellemi téren vívmányokat létesítsen.

Az intéző körök és a társadalom szövetsége hozta létre a mai állapotokat; az teremtette meg a mai gazdasági viszonyokat, abban gyökerezik a közműveltségnek — ma már — terebélyes fája. A munkásság, mely ebben a korban oly lázas serénységgel folyt, nem volt egyoldalú, sőt inkább kiterjedt minden tényezőre, a mi a haladást volt hivatva szolgálni és hogy nem eredmény nélkül, mutatják azok a vívmányok, melyekben a lefolyt 25 év oly gazdag, mutatja az a körülmény, hogy ez az elmaradott Magyarország ma már egyben-másban a külföldet is elkerülte. Ezen óriási eredményt ily rövid idő alatt csak nagy erőfeszítések árán lehetett elérni; ezen erőfeszi1*