Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

—8 4 —

ságunk pedig azok vérébe fojtatott! Az isteni gondviselés azonban nem engedte elaludni a tüzet, mely a szivekben lángra lobbant és annak következtében fölemelkedtünk oda, a honnan a túlnyomó erő letaszított bennünket. Ma már elmondhatjuk: nincs ember széles e hazában, kinek lelkét nem a haza üdve töltené be és ki azt nem vallaná: „hogy előtte első és legszebb a haza!“

Ezek után azt kérdem tőletek: melyik korszakot tartjátok szebbnek, melyiket magasztosabbnak ? A hanyatlás felé vonz-c lelketek, a melyben századok múlhatnak el fejlődés, gyarapodás nélkül; vagy a felvirágzás korszakát óhajtjátok-e, a melyben néhány évtized századok mulasztását képes pótolni? Bizonyára a felvirágzás kora ragadja meg ifjúi telketeket és erős elhatározással sorakoztok azokhoz, kiknek munkássága által megközelíthettük, sőt némi tekintetben el is hagytuk művelt szomszédainkat és kényszeritettük őket, hogy ne tekintsenek bennünket műveletlen nemzetnek és ne sorozzák hazánkat az elmaradott országok közé. Azonban mikor lelketek a jelen felvirágzás képében gyönyörködik, meg ne felejtkezzetek, hogy a kort egy dicső nemzedék örökségképen hagyta rátok, de a mely örökséggel súlyos kötelességek is vannak össze kötve, Ezen kötelességek teljesítésétől függ hazánk jövendője, s igy az a ti kezetekben nyugszik Ti tőletek függ tehát, hogy majdan ti is nyugodt lélekkel állhassatok mesr éltetek alkonyán, adhassátok át, örökségteket utódaitoknak és emléktek oly szeplőtlen tisztaságban maradjon fenn, mint azok-é, kik e kort megteremtették Ezt pedig eléritek az által, ha kebleteket minden téren Leonidás lelkesültsége és hazaszeretete tölti be, ki vérét és életét áldozta hazájáért, és irtózattal gondoltok Ephi- altes árulására, ki az ellenségnek adta el hazáját! „Első és legszebb legyen előttetek a haza“ és soha senki közíiletek el ne felejtkezzék a költő ezen szavairól:

„Légy liive rendületlenül hazádnak, óh magyar!

Ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell.“