Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

—t® 32 ®*~Híresek voltak e hazának gyermekei hazaszeretetökről. De sajnos, voltak idők, mikor az erkölcsök megromlottak, mikor mindenféle bűn kapott lábra, mikor sokan a hazát árunak tekintették, készek eladni, lia önérdekük úgy kívánta, készek az ellenség táborához szegődni, hogy czéljaikat könnyebben elérhessék ! S milyenek voltak azok ifjú korukban, a kik saját „énjöket“ helyezték arra a talapzatra, melyre a hazát kellett volna emelniök, a kiknek keblében az önzés elnémította a haza szeretet szavát? Bizonyára azok keble nem volt tanyája a jó iránt való hajlandóságnak, hanem inkább a rossz példák befogadására volt az alkalmas-; nem a munkában találta kedvét az oly ifjú, hanem a hiába való időtöltésben. Ilyenek lehettek annak a kornak gyermekei is, kikhez Petőfi költeményét intézte és kiket az ősökhöz képest parányoknak nevez.

Ne legyetek ti azokhoz hasonlók; sziveitekben ne adjatok helyet az önzésnek és a léha érzeményeknek, hanem legyei! az a honfi erényeknek állandó lakása! Ne a hiúság múlandó csillámai kápráztassák szemeiteket, hanem a haza ragyogó fénye világítson lelketekben. Hiszen a hiúság csilláma csak nyomom lámpa ama tündökléshez képest, melyet a haza képe vet reátok.

Hazánk történetében többször találkoztok olyan időpontokkal, a mikor a haszonlesés vezérelte az emberek tetteit. Ne időzzetek sokáig ezek eseményeinél, hanem fordítsátok szemeteket ama jobb kor felé, mikor a költő szavai visszhangra találtak mindenki keblében; mikor a lánglelkti férfiak lelkesültsége szállta meg a gunyliók és paloták lakóit; mikor a nemzet óriásainak ereje költözött mindenki szivébe! Sok olyan példát fogtok találni, mikor a hazafiul erények lángja felcsapott az egekig, és mikor annak fénye bámulatba ejtette az egész világot. „Csak sast nemzenek a sasok, nem szül gyáva nyulat Nubia párducza!“ mondá Berzsenyi a honfi erények ilyen fellángolására. Gyönyörködjék a ti lelhetek is az ilyen magasztos kor képénél és boruljatok le Isten kegyelmi' előtt a költő eme szavaival;