Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

——Hi 23 S5-—

ben, a mely annyi érvvel, az okoknak oly közvetlenségénél és a meggyőződés hangjának oly melegségével csatlakozott a bizottság álláspontjához, hogy attól ügyünkre nézve csak jó eredményt remélhettünk. Hogy az még sem következett be, bizonyára nem a memorandumon és nem a főszolgabírói fölterjesztésen múlt.

Május 31-én tilt össze Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága, hogy határozatot hozzon a beérkezett adatok alapján a főgymnasium kérdésében.

Noha már előre tisztában voltunk e határozat iránt, mégis meglepett mindnyájunkat az a körülmény, hogy mily kevés sulylyal bir ott a positiv s z á m i t á s, a bizonyító okok ereje, a hol „az érdek“ uralja a helyzetet! Leszavaztak bennünket; a megyegytilés Szegzárdnak szerezte meg a diadalt; de tagadjuk, hogy azért, mintha annak számítása tisztább és okai meggyőzőbbek lettek volna. Ezt bizonyltja az a mód, melylyel a mi ügyünk szónokát fogadták, mikor az a vitába az érveket akarta belevinni. Nem való e hely arra, hogy kritikát gyakoroljunk, azért erről többet szólam sem fogok, csupán annyit jegyzek meg, hogy aligha lehet meggyőződve ügyének egyedül üdvös-volta felől az, a ki az ellenfél bizonyitékait meghallgatni nem akarja!

A megyegyülés tehát Szegzárd mellett nyilatkozott. Azonban ezzel még korán sincsen a főgymnasium kérdése megoldva. Ezt mutatják a ministeri leirat ezen szavai is: „Bonyhádon és Gyünkön autonom felekezeti középiskolák lévén, az erre vonatkozó tárgyalások a megye nyilatkozata után fognak az illetékes hatóságokkal megindittatni.“ Mi tehát a reményt még nem adjuk fel, mert meg vagyunk győződve, hogy a vallás és közokt. m. kir. minister O Nagy méltósága, ki annyi jó indulatot tanúsított a nála járt küldöttség iránt, ügyünket egy könnyen elejteni nem fogja; meg vagyunk győződve, hogy oly minden tekintetben kiváló férfiú, mint Csáky Albin gróf, tanügyi politikájában mindenkor a következetesség utján fog járni. Azért kitűzött czélunk érdekében ezután is folytatjuk a mun