Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

*

a következőképen oszlott meg: magyar volt 52°/o, német 47% és más 1%. A jelen tanévben a 1(51 tanuló közül 47 vallotta magát németnek, azonban — mint emlitésre méltó körülményt — felhozzuk, hogy a második és a többi években gyakran magyarnak íratja magát az, aki az első évben törve is alig beszélte a magyar nyelvet.

Azonban nemcsak ily közvetlenül érezhető az iskola hatása, nem csak a tanítványok magyarosítása által teljesíti hivatását, hanem közvetve a lakossággal való érintkezés által is. Konyhád lakossága ezelőtt 22 évvel oly német volt, hogy — az értelmiséget kivéve — alig akadt magyarul beszélő. Ma már annyira haladtunk, hogy az iparos osztályban ritkán található valaki, aki a magyarnyelvet ne beszélje.

Az 1891. évi összeírás szerint a magyarság számaránya kedvezőbb, mint volt 1881-ben; de hogy még igen sok a tenni való, az kétségen kivid áll, mert p. o. a völgy ségi járásban a magyar ajknak alig teszik az összes lakosság ötödrészét. Bony- hád pedig e tömör németségnek góezpontja és nemcsak a járás lakossága gravitál ide, hanem azok is, kik annak határán kívül esnek.

Mind ezen körülmények tanúsága szerint a magyarosodás és a nemzeti szellem terjesztésének nagy előnyére szolgál a bonyhádi algymnasium és ezen szempontnál fogva is érdemes a tovább fejlesztésre.

ö) A bonyhádi algymnasium kiegészítése aránylag csekély áldozattal eszközölhető.

Minthogy már kimutattuk, hogy az iskola szilárd alapon áll úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben : azért az egyes körülményekre itt csak röviden rámutatunk.

Az iskola 5 tanára évenként 1000 —1000 frt javadalmazásban részesül; e fizetések alapját képezi az esperesség és a kerület subventiója, továbbá az intézet tőkéje. Ennél fogva csupán azon tanszékek javadalmazásáról kellene gondoskodni, melyek a kiegészítés után szerveztetnének; 12 tanerőt számítva,

2*-~t® 11 ®*~-