Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1888

Midőn esdő szózatunkat kibocsátottuk egy Y-dik tanári állomás-alap létesítésére, ő volt az, a ki testvéreivel együtt boldogult atyjuk emlékére 1000 frtnyi alapítványt tett s a midőn tudomására jutott, hogy nem folyt be annyi, hogy az alapból egy tanerőt 1i- zetni lehet, évi 200 írttal segélyezte intézetünket.

Ezen áldozatkészségénél azonban még inkább méltánylandó az, hogy ő volt az első kerületi felügyelő, a ki évközben is meglátogatta a meszsze távolban levő intézetet s napokat töltvén itt, személyesen szerzett magának tapasztalatot tanodánk állapotáról.

A tanári kar a szomorodott özvegyhez való részvétirattal s az ifjúsággal együtt tartott gyászisteni tisztelettel fejezte ki részvétét.

Elragadta továbbá a halál intézetünk kormányzói közül az egyik legbuzgóbbikat, nagyt. Apátliy Kárólvt, a ki áldozatkészségével, szakavatottságával s különösen a tanodának Bonyhádra való áthelyezése körül nagy érdemeket szerzett magának.

Megtörődöt szívvel osztoztunk alkotmányos királyunknak mély gyászában is. Intézetünkön gyászlobogó jelzé Rudolf trónörökösnek végzetes halálát. A tanári kar részt vett a temetés napján tartott requiemen és valamennyi felekezet gyászisteni tiszteletén. Az összes ifjúság az ev. templomban a rá kővetkező vasárnapon vett részt a gyászisteni tiszteleten, a bed Jób 1 f. 12 — 22 alapján:

M egsirattuk:

1. Az alkotmányos király keserű sorsát.

2. A nemzetnek hű, jövendőbeli vezérét.

3. A tudománynak királyi Maecenását.

Legyen áldott mindnyájuknak emlékezete közöttünk!